Azok a
francia művészek…
"Que reste-t-il de nos amours?" - azt hiszem, eredetileg Charles Trenet nevéhez fűződik a dal, de sokan énekelték már, Dalida vagy Benjamin Biolay nevét hadd említsem meg, hiszen
őket hallgattam akkoriban a youtube-on, mikor is feltűnt egy videoklip,
kíváncsiságból megnyitottam. A sanzon egy nagyon kellemes feldolgozása ütötte
meg a fülemet, a képkockák pedig egy francia film részleteivel egyenesen
Étretat-ig repítettek, kicsit még tovább is, Monet egyik festménye jutott az
eszembe, s az az élmény, amit egy személyes találkozás alkalmával megéltem a
Monet-képpel, emlékszem, nagyon elvarázsolt…
Ki ez az énekes, ez a Julien
Doré? – tettem fel a kérdést, hiszen soha nem hallottam róla, érdeklődve
kezdtem hát hallgatni a dalait. Magával sodort a jelenség, megismertem az
albumait, de az internetnek köszönhetően nagyon sok fellépését hallgathatom a
stúdiófelvételeken kívül. Fantasztikus hangulatot teremt koncertjein, akárhol
is énekel, a közönség szeretete érezhetően körülveszi őt. Egy idő után
szerettem volna olvasni is, mit írnak róla, de magyar nyelvű oldalakon hiába
keresgéltem, sehol nem említik, semmit nem találni. Nem tartom jó dolognak,
hogy ennyire izoláltan létezünk alkotóktól, művészektől, de ami elkeserít, fel
is villanyoz, így a http://kerettelen.blogspot.com/ oldalán, s talán először magyarul egy oldalon:
Julien Doré!
Julien Doré
harmincas éveiben járó fiatal, tehetséges francia énekes-dalszerző, zenész és
színész. 1982 július 7-én született Alés-ban, Lunel-ben nőtt fel, focizott a
Lunel-i Gallia Club-ban, középiskolai tanulmányait követően a Nimes-i
Képzőművészeti Egyetemen tanult, s ez a régi intézmény jegyzi is Julien Doré
nevét volt diákjai között. Julien végül a zenei pályát választotta, talán
nem véletlenül. Felmenői között Émile Waldteufel
francia zeneszerzőt említeném meg, a „francia Strauss”-t , aki III. Napóleon
császár legkedveltebb zongoristája volt, ő játszhatott először zongorán a
francia uralkodói udvarban. A porosz-francia háború idején, 1870-ben a Sedan-i
vereséget követően III. Napóleon lemondott, porosz fogság után Angliába
menekült. Émile Waldteufel Párizsban maradt, 40 évesen világhírre tett szert,
zenéje a Wales-i herceget is lenyűgözte, London könnyűzenei életét uralta, és
több európai nagyvárosban koncertezett. Émile Waldteufel több száz keringőt,
polkát és mazurkát komponált, legismertebb műveit még ma is hallhatjuk szerte a
világban. Célestine Dufau Toulouse-i énekesnőt vette feleségül, három gyermekük
született, köztük Berthe Waldteufel, aki Julien Doré nagymamája.
A ma Párizsban
élő Julien több zenekari projekt (Elvis, The Jean d’Ormesson) alapítótagja volt,
kivételes tehetségének nagy áttörést jelentett a Nouvelle Star, 2007-ben ugyanis
megnyerte a zenei tehetségkutató versenyt, ahol ukulelével komoly feltűnést keltett,
majd azt követően a francia fiatalok körében igencsak divatba hozta a négyhúros
kis gitárt. Csak próbálj meg végig sétálni most egy francia plázson vagy téren,
és meglátod!
Mára a franciák egyik legkedveltebb énekese Julien Doré, és
nincs az az aréna vagy tér, amit ne tudna megtölteni közönségével, ugyanakkor,
ha egy legendás helyszínen játszik, mint például a párizsi Olympia, intimebb
világot teremt rajongóival, igazán kiforrott előadóművész. Egy biztos, nála a
humor soha nem hiányozhat a színpadról. Julien az, aki mindig más, és mégis
ugyanaz. Legutóbbi munkája, egy akusztikus album „Vous & Moi” címmel idén
tavasszal jelent meg, ezen korábbi dalait szavaival élve ”lemeztelenítve”, a
maguk egyszerűségében és természetességében énekeli. 2018-as szólóturnéja is erre
a lemezre épült, szép gesztusként fellépéseire sorra ismeretlen énekeseket
invitált meg, akik immár az ő közönsége előtt mutathatták meg tehetségüket - meg
kell hagyni, jó ötlet volt Julientől! Fantasztikus pillanatokat varázsolt a
színpadra, ahogyan eddig is, mindig. Talán már
két esztendeje is van annak, hogy a „Les Souvenirs” c. francia film
betétdalával rábukkantam, őszintén bevallom, örülök ennek nagyon. Julien Doré
művészetében van valami nagyon erős, ösztönös és tiszta, ugyanakkor felébreszti
bennünk a vágyat a szépre és a jóra, különösen emberi értékeink tiszteletére.
Egyszer megkérdezte tőle egy újságíró, ha valamit megváltoztathatna
önéletrajzában, mi lenne az? A méretem! – válaszolta nevetve. Mindenhol azt
olvasom, hogy 173 cm magas vagyok, pedig ez nem igaz, én 175 cm vagyok, ráadásul cipő
nélkül!
Hallgassatok Julien Doré-t! :)
