Bozzay Margit (Kemenesszentpéter, 1893. jan. 3. – Bp., 1942. márc. 17.): író.
Cikkei, versei és novellái könnyed olvasmányosságukkal nagy népszerűségre tettek szert a nőolvasók körében. 1939-ig a Pesti Napló asszonyrovatát vezette, aztán a Reggeli Magyarország belső munkatársa és a Kincses Újság főmunkatársa. – M. Regényei: Tizenötéves feleség (Bp., 1936); Kenyér és szerelem (Bp., 1937); A lecke vége (Bp., 1939); Egy pár selyemharisnya (Bp., 1940); Bécsi randevú (Bp., 1941).
Bozzay Margit írásait a feledés homálya fedi. A nehéz sorsú írónő, a legmélyebben átélt életet írta meg regényeiben. Három regényében, a (Tizenöt éves feleség), a (Kenyér és szerelem) és a (Lecke vége) a saját életét írja meg.
A Tizenöt éves feleség-ben, leírja gyermekkorát, szülei rossz házasságát, és hogy e rossz, veszekedésekkel sűrűn tarkított családból menekül tizenöt évesen az első férfivel, akit megismer, a házasságba. A férfi jóval idősebb nála, mint kiderül később, iszik és szerencsejátékos. A fiatal feleséget apósa zaklatja, és mikor ezt elmondja férjének, ő nem hisz neki. Viszonyuk egymással egyre rosszabb, a férj erőszakos és veri feleségét. Míg nem sok nehézségen át, sikerül két fiukkal Pestre menekülnie.
A Kenyér és szerelem a Pesti élet döcögős kezdeteit meséli el. Pénz, munka és kilátás nélkül. Már az öngyilkosság határán menti meg egy állás ajánlat egy újságnál, ahol elfogadták cikkét. Innentől újságírásból tartja el két gyermekét, nem túl fényűzően, de megélnek. A szerelem ismét kopogtat az írónő ajtaján, de ismét sok gyötrődést és szenvedést okoz.
A lecke vége a már felnőtt gyermekeivel való megromló kapcsolatáról szól, őszintén elismerve saját hibáit, tisztán látja, és saját magát nem kímélve írja meg elrontott lépéseit.
További regényei még:
Egy pár selyemharisnya, melyben egy fiatal, szép, álláskereső lány hányattatását írja le a férfitársadalomban. Akit el akar csábítani főnöke, tudván, hogy szüksége van az munkára.
A Vörös köd és a Bécsi randevú regényeiben szintén a korabeli nők nehéz sorsát írja meg.
Témaválasztásai, és mély érzelmekben gazdag, de nem csöpögősen érzelgős stílusa véget első sorban a női olvasók körében volt népszerű. Talán ennek köszönheti, hogy igazán sosem ismerték el, és nem emelték őt a méltán megérdemelt helyre, a szépirodalom feledhetetlenei közé.
A Tizenöt éves feleség-ben, leírja gyermekkorát, szülei rossz házasságát, és hogy e rossz, veszekedésekkel sűrűn tarkított családból menekül tizenöt évesen az első férfivel, akit megismer, a házasságba. A férfi jóval idősebb nála, mint kiderül később, iszik és szerencsejátékos. A fiatal feleséget apósa zaklatja, és mikor ezt elmondja férjének, ő nem hisz neki. Viszonyuk egymással egyre rosszabb, a férj erőszakos és veri feleségét. Míg nem sok nehézségen át, sikerül két fiukkal Pestre menekülnie.
A Kenyér és szerelem a Pesti élet döcögős kezdeteit meséli el. Pénz, munka és kilátás nélkül. Már az öngyilkosság határán menti meg egy állás ajánlat egy újságnál, ahol elfogadták cikkét. Innentől újságírásból tartja el két gyermekét, nem túl fényűzően, de megélnek. A szerelem ismét kopogtat az írónő ajtaján, de ismét sok gyötrődést és szenvedést okoz.
A lecke vége a már felnőtt gyermekeivel való megromló kapcsolatáról szól, őszintén elismerve saját hibáit, tisztán látja, és saját magát nem kímélve írja meg elrontott lépéseit.
További regényei még:
Egy pár selyemharisnya, melyben egy fiatal, szép, álláskereső lány hányattatását írja le a férfitársadalomban. Akit el akar csábítani főnöke, tudván, hogy szüksége van az munkára.
A Vörös köd és a Bécsi randevú regényeiben szintén a korabeli nők nehéz sorsát írja meg.
Témaválasztásai, és mély érzelmekben gazdag, de nem csöpögősen érzelgős stílusa véget első sorban a női olvasók körében volt népszerű. Talán ennek köszönheti, hogy igazán sosem ismerték el, és nem emelték őt a méltán megérdemelt helyre, a szépirodalom feledhetetlenei közé.
Rengeteg nő fordult hozzá tanácsért házassági problémákban; az alábbi “szerkesztői levélben” is e témában értekezik, maga a mondanivaló ma is megállja a helyét. Az is kiderül, hogy az írónő kedvenc írásjele a három pont volt…
Bozzay Margit: CSAK...
Csak keresünk. Mindig... mindig... egyre...
Valamit...
Valakit...
Magunk sem tudjuk, hogy mit, talán,
Csak kinyujtjuk vágyva a kezünk
Remegve...
Félve...
Valami szép, szomorú csoda után...
Csak várunk... Várunk... egyre várunk...
Könnyesen...
Kitartón...
S az ifjúságunk közben elszalad,
Csak nézünk. Nézünk... messze nézünk
S előttünk...
Mögöttünk...
Semmi... semmi... semmi sem marad....
(1920.)
