My Art - My Blog

Szeretettel várlak saját alkotásaimmal itt: 

http://alenasimon-art.blogspot.hu/

LEVÉL A MŰVÉSZEKNEK

II. János Pál levele a művészeknek

„Isten látott mindent, amit alkotott: nagyon jók voltak” (Ter 1,31) 

kép innen: www.annagulak.com

A művész a Teremtő Isten képmása 

Senki nem képes jobban megérezni valamit abból a pátoszból, mellyel Isten a teremtés kezdetén nézte kezének alkotásait, mint ti, Művészek, akik a Szépség alkotó mesterei vagytok. Ennek az érzésnek az utórezgése csillant föl számtalanszor a tekintetben, mellyel ti, bármely kor Művészei lebilincselve a hangok és szavak, színek és formák titokzatos hatalmától megcsodáljátok tehetségtek alkotását, s ugyanakkor észlelitek benne a Teremtés titkát, melyben Isten, mindenek egyedüli Teremtője bizonyos módon részesít benneteket. Ezért nem találok a Teremtés könyvéből idézetteknél megfelelőbb szavakat Hozzátok intézett levelem elejére, de erre indítanak régi tapasztalataim is, melyek nagyon meghatározóak voltak egész életemre nézve. 

Mi a különbség a Teremtő és művész között? Aki teremt, a létet ajándékozza, semmiből hoz elő valamit, ex nihilo sui et subiecti mondja a latin, s ez olyan tevékenység, amire egyedül a Mindenható képes. Ezzel szemben a művész már valami létezőt használ föl, aminek formát és jelentést ad. Ez az istenképmás ember sajátos tevékenysége. A Biblia első fejezetei Istent úgy is elénk állítják, mint az alkotó ember mintaképét: Istennek mint Teremtőnek képe tükröződik a művészben. E kapcsolatot nagyon szemléletesen fejezi ki a lengyel nyelv, amikor szinte azonos szavak jelentik a Teremtőt és a művészt: Stwórca és twórca. 

Isten tehát létbe hívta az embert és feladatul adta neki, hogy művész legyen. A művészi alkotásban bizonyul leginkább Isten képmásának az ember. Feladatát elsősorban azáltal valósítja meg, hogy saját emberségének csodálatos anyagát formálja, továbbá a körülötte lévő világot is alkotó módon uralja. Az isteni Művész szeretettel közeledik a művész ember felé, s ad neki egy szikrát isteni bölcsességéből, amikor arra hívja, hogy legyen részese teremtő erejének.

Ezért minél inkább tudatában van egy művész adottságainak, annál inkább érzi a késztetést, hogy önmagára és az egész teremtésre szemlélődve, s egyre elmélyültebben tekintsen, és Istent dicsérő himnusz fakadjon föl a szívéből. Csak így foghatja föl önmagát, hivatását és küldetését teljes mélységében. 

A művész különleges hivatása

Nem mindenki hivatott arra, hogy a szó szoros értelmében művész legyen. (...) A művész ugyanis alkotás közben önmagát fejezi ki, amennyiben műve saját létének személyének és létmódjának sajátos tükröződése. A történelem számtalan példát szolgáltat erre. Amikor ugyanis a művész létrehoz egy mesterművet, nemcsak alkotását hozza létre, hanem művével leleplezi saját személyiségét is. Saját lelki fejlődésének talál új dimenziót és sajátos kifejezési formát.Alkotása által szól másokhoz és kommunikál velük. Ezért a művészet története nemcsak műalkotások, hanem emberek története is. A művek alkotóikról beszélnek, legbelső titkaikról szólnak és föltárják azt az igazi szolgálatot, amit a művész a művelődéstörténetnek tett.

A művész hivatása a szépség szolgálatára 

Az ismert lengyel költő, Cyprian Norwid írja: „A szépség azért van, hogy alkotásra lelkesítsen és a mű megszülessen.” Ha a művészetről van szó, a szépség témája kikerülhetetlen. A jó és a szép viszonya további megfontolásra késztet. A szépség ugyanis a jó látható megjelenése, mint ahogy a jó a szépség metafizikai előfeltétele. A görögök helyesen értették ezt, és a két fogalom összeolvasztásával alkották meg a „kalokagathía” kifejezést, ami annyit jelent mint `a szépjó'. Platón ezt írja róla: „A jó hatalma kiárad a szép természetébe”.

Az ember élete folyamán kiépíti a kapcsolatát a léttel, az igazsággal és a jóval. A művésznek egészen sajátos kapcsolata van a szépséggel. Nagyon találó, amikor azt mondjuk, hogy a szépség nem más, mint a Teremtőtől a művészi tehetség felé elhangzó fölszólítás. S kétségtelen, hogy ez a képesség is talentum, melynek az evangéliumi példázat logikája szerint (vö. Mt 25,1430) kamatoznia kell.

Ezzel lényeges ponthoz értünk. Aki érzi magában a művészi költői, írói, festői, építészi, muzsikus, színészi hivatás szikráját, egyúttal a felelősséget is érzi, hogy e talentumot nem lehet elásni, hanem ki kell bontakoztatni a felebarátok, az egész emberiség javára. 

A művész és a közjó 

A társadalomnak a művészekre éppúgy szüksége van, mint tudósokra, technikusokra, munkásokra, szakemberekre, hitvallókra, tanítókra, apákra és anyákra. Mindezeknek a művészet azon magasrendű formájával kell szolgálniuk az egyén növekedését és a társadalom fejlődését, ami a nevelés művészete. Ezen belül a művészeknek minden nép műveltségében megvan a maga helyük. Amennyiben valóban értékes és szép alkotásokat hoznak létre, nemcsak saját népük és az egész emberiség műveltségét gyarapítják, hanem kiemelkedő szolgálatot tesznek a közjónak is. Miközben ugyanis az egyes művészek különböző hivatása meghatározza sajátos tevékenységüket, utal a vállalandó feladatra, az elvégzendő kemény munkára és az elkerülhetetlen felelősségre. A művész, aki mindezeknek tudatában van, azt is tudja, hogy hiú dicsőségvágytól, népszerűséghajhászástól és egyéni nyereségvágytól függetlenül kell alkotnia. Sajátos etikája, sőt lelkisége van a művészi szolgálatnak, mely a maga módján hozzájárul egy nép életéhez és újjászületéséhez. Épp erre látszik utalni Cyprian Norwid, amikor azt mondja: „A szépség azért van, hogy alkotásra lelkesítsen, és a mű megszülessen.” 

A II. Vatikáni Zsinat szellemében 

(...) a Zsinat bezárásakor az atyák üdvözletet és felhívást intéztek a művészekhez: „A világnak, melyben élünk, szüksége van a szépségre, hogy kétségbeesésbe ne sodródjék. A szépség, éppúgy mint az igazság, örömet olt az emberi szívbe, és drága gyümölcs, mely ellenáll a mulandóságnak, nemzedékeket köt össze és kapcsolatot teremt a csodálatban.”

Felhívás a művészekhez

Meghívlak benneteket, hogy fedezzétek föl újra a szellemi és vallási dimenzió azon mélységeit, melyek a művészetet legnemesebb kifejezési formáiban mindig jellemezték. (...)

Bizonyos értelemben minden ember ismeretlen önmaga számára. Jézus Krisztus nemcsak Istent nyilatkoztatja ki, hanem „teljesen föltárja az embert is az embernek”. (...)

„sóvárogva várja Isten fiainak kinyilvánulását” (Róm 8,19). Várja Isten fiainak kinyilvánulását a művészet által és a művészetben is. Ez a ti feladatotok. A műalkotásokkal való találkozástól várja minden kor emberisége a mai is a felvilágosítást, hogy milyen úton járjon és mi a rendeltetése. (...)

Kitekintve a harmadik évezredre kívánom minden Művésznek, hogy nyerje el gazdagon annak a teremtő inspirációnak ajándékát, amelyből minden igazi műalkotás származik.

A szabadító szépség 

A harmadik évezred küszöbén kívánom mindnyájatoknak, kedves művészek, hogy különös intenzitással nyerjétek el ezt a teremtő inspirációt. A szépséget, amit a következő nemzedékeknek továbbadtok, úgy ragadjátok meg, hogy csodálatot támasszon bennük! Az élet és az ember szent volta előtt, a világmindenség csodája előtt a csodálat az egyetlen méltó magatartás.

E csodálatból fakadhat az a lelkesedés, amiről Norwid költeménye beszél, akire levelem elején hivatkoztam. Ilyen lelkesedésre van szüksége a mai és a holnapi embereknek, hogy a horizonton már jelentkező döntő kihívásoknak megfelelhessenek és le tudják azokat győzni. E lelkesedésnek köszönhető, hogy az emberiség minden eltévelyedés után újra föl tud állni és vissza tud találni helyes útjára. Ebben az értelemben hangzott el mély intuitív meglátásból, hogy „a szépség fogja megmenteni a világot”.

A szépség a misztérium titkos írása, utalás az örökkévalóra. Meghívás az élet élvezésére és a jövőről való álmodozásra.Ezért nem tud megnyugtatni végleg a teremtett dolgok szépsége és ébreszti föl azt a titokzatos vágyat Isten után, melyet a szépnek szenvedélyes szerelmese, Szent Ágoston feledhetetlen szavakba tudott foglalni: „Későn szerettelek meg, ó Szépség, örökké régi és örökké új, későn szerettelek meg!”

Kívánom nektek, Művészek szerte a világon, hogy ösvényeitek vezessenek el a szépség azon óceánjához, ahol a csodálkozás megrészegült csodálattá és kimondhatatlan örömmé válik.

(...) folytatva kívánom nektek: művészetetek legyen hozzájárulás az igazi szépség ábrázolásához, ami Isten Lelkének tükröződéseként változtassa át az anyagot és nyissa meg az emberek bensőjét az Örökkévaló érzékelésére.

Ezt kívánom nektek teljes szívemből.

A Vatikánból 1999. április 4-én, 
húsvét vasárnapján 

II. János Pál pápa

kép innen: www.annagulak.com

(bejegyzés forrása: www.uj.katolikus.hu)

Poems are for Everyone (J.L. - Mit tudom én...)

Jablonczay Lenke: Mit tudom én...

Mit tudom én, hogy élek-e,
hogy van-e a létemnek üteme?
Mit tudom én, hogy te ki vagy,
szirt-e, vagy nádszál; ingatag?
S kinek sose volt senkije,
leszel-e hát valakije?
Valakinek valakije,
Szent Máriának Józsefe.

(Szabó Magda: Régimódi történet, Csokonai Színház - Debrecen)

Poems are for Everyone (P.J. - Itt és most)

Pilinszky János: Itt és most

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

https://www.youtube.com/watch?v=sXf0sUQmf74

„…Számomra ez a vers roppant belső drámák kiküzdött nyugvópontja, szavak nélkül lefolytatott súlyos viták végkifejlete. A jutalmul elnyert kegyelmi állapot megharcolt harcaink után. Ahogy lecseng bennünk mindaz, ami felszaggattatott. Ahogy mozgásba jön újra a világ. Hiába volt lefagyva a program, hiába volt fennakadás, üzemszünet, itt és most elmúlhat végre a rémület. Mozdul a fű. Ilyen egyszerű ez. Folytatódhat a létezés tovább.” - Keresztury Tibor  

(forrás:www.litera.hu)

Egyedi hely Budapest szívében

Egyedi, ellenállhatatlan és nem lehet betelni vele! Ez a Benczúr-ház szememben, szerelem is lett... 

Az Egyedi-palota a XIX. század végén épült, egy időben az Andrássy út környékének villanegyedeivel. (A Benczúr utcát akkor még Nagy János utcának hívták.) Az épület terveit Marmorek Oszkár műépítész készítette. A palota háromszintes lakóháznak épült. Az első tulajdonos - Egyedi Lajos - halálát követően az épület a Magyar-Itáliai Bank tulajdonába került. A banktól 1930-ban vásárolta meg az ingatlant a Magyar Királyi Posta Jóléti Alapja, hogy egyesületeinek otthont teremtsen. 1931. február 15-én avatták fel ünnepélyes keretek között a Postás Otthont, amelynek megnyitó beszédét dr. báró Szalay Gábor vezérigazgató a következő szavakkal zárta:

„Legyen ez a ház a béke, a szeretet és az egyetértés tanyája, serkentse az itt fakadt gondolat egységes tettre a testvéri közösségben élő személyzetet, s a jövő oly szép legyen, mint azt reméljük.”

A II. világháborúban a palota csak kisebb károkat szenvedett, majd az ötvenes évektől ismét a postások művelődésének szolgálatába állt.  A palota az 1990-es évektől Postás Művelődési Központként volt ismert. 

Hat éve mégis az elmúlás veszélye fenyegette Budapest VI. kerületének egyetlen művelődési házát. A - 2008 augusztusától alapítványi hozzájárulás nélkül maradt - patinás épület megszüntetése és eladása ellen számos kulturális szervezet, neves előadóművészek hosszú sora tiltakozott akkor, hiszen „az épület túl szép és túl értékes” ahhoz, hogy bezárják. „Jelenleg élet-halált jelentő kérdés, hogy van-e ennek az országnak a pénzügyi elitjében - például a száz leggazdagabb magyar között - legalább egy ember, aki a reformkor nagyjaihoz hasonlóan anyagi támogatásával megmentené ezt az intézményt a jelennek és a jövőnek, a magyar kultúrának” - olvashattuk abban a nyílt levélben, amelyet aláírtak a zenészek, énekesek. A fennmaradáshoz 60 millió forintra volt szüksége a Benczúr Háznak, ahol a klubban tartott koncertek mellett egy 85 000 kötetes könyvtár is üzemel. A ház zeneiskoláját 1902-ben alapították, ez ma a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakának gyakorlóhelye.

A kulturális központ négy év szünet után végül 2012 októberében tárta ki újra kapuit a nagyérdemű előtt. Az épület jelenlegi tulajdonosa a Magyar Posta Zrt., amely a Benczúr Ház működtetésére létrehozta a Postás Múzeumi és Művelődési Alapítványt. A Magyar Posta Zrt. 2010-ben kinevezett vezetősége úgy döntött, hogy e szép hagyományokkal rendelkező épületet nem fenyegetheti az elmúlás veszélye. Az ingatlan 52 százalékát a tulajdonostársaktól visszavásárolta, s – mint már 100 százalékos tulajdonos – a tevékenység felélesztésére 2011-ben új alapítványt hozott létre. A gyönyörűen felújított Benczúr Házban helyezték el a Postamúzeumot is. Az egykori Egyedi palota három szintjén díszterem, vadász terem, fehér és barna szalon, táncterem és 600 férőhelyes kert található. Ma is üzemel az 1930-ban létrehozott étterem illetve kávézó. A házban továbbra is komolyzenei rendezvények, költői és irodalmi estek kerülnek megrendezésre, a galériában pedig képzőművészeti kiállításokkal várják az érdeklődőket. 

Az épület története: http://www.benczurhaz.hu/949-H%C3%A1zt%C3%B6rt%C3%A9net

Virtuális séták: http://www.benczurhaz.hu/954-virtu%C3%A1lisfot%C3%B3gal%C3%A9ria

Szeretettel ajánlom Olvasóimnak, térjenek be a Benczúr utca 27. szám alá, érdemes a palotát s programjait megtekinteni! 

Alena

Arcok, gondolatok... (Pascal Mercier)

"Valamit otthagyunk magunkból, ha elhagyunk egy helyet, ott maradunk, noha elutazunk. És vannak olyan dolgok is bennünk, amelyeket csak azáltal lelhetünk meg újra, ha visszatérünk ezekre a helyekre." - Peter Bieri (született 1944 június 23), ismertebb nevén Pascal Mercier, svájci író és filozófus.

http://ulpiushaz.blog.hu/2011/08/03/pascal_mercier_ejfeli_gyors_lisszabonba_fejerne_pinter_veronika_irasa

Pilinszky János és Jutta Scherrer

"...csak az abszolút önzetlen részt vállalni. Mindent a másikért, őérte. Ezért: 

1. Egészség (kevés, de inkább semmi alkohol, kevés, de inkább semmi cigaretta). 

2. Nagyon rendszeres és nagyon elmélyült munka, hasonlatos a gondolkodáshoz és főként az igazsághoz. 

3. Rendszeresség és szorgalom. (Levelek; nyelvtanulás.) 

4. Pontosság a lapnál. (Cikkek.) 

5. Séták. Alvás. Takarékosság. 

6. Szakadatlan imádság. 

7. Esti összegezés. Reggeli összegezés. (Szekrényrendezés.)"

(részlet Pilinszky 1970-ben írt naplófeljegyzéséből)

A költő 1970-ben ismerte meg Jutta Scherrert, a Párizsban tanító férjezett, német származású vallástörténészt. Kapcsolatuk kíméletlen őszinteségű jellemzése található meg egyik versében: “Rühes ebek, vérzünk a párnán. / Gyönyörüek vagyunk. / Azután csak ügyetlenek / és halhatatlanok.” (1970. december 22., 1975.) A vonzó küllemű nő világnézete – marxistaként, Brecht és Lukács híveként – nagyon távol állt Pilinszkyétől, és kapcsolatukat is saját munkájának rendelte alá. Mégis, a költő hagyatékában 680 levelét találták meg. Megható Pilinszky erőfeszítéseit érzékelni, amit Jutta megtartásáért tett. Egész életét kapcsolatuknak kívánta szentelni. Pilinszky jól ismerte Jutta Scherrer rákkutató férjét. A költő szerette volna kapcsolatát a nővel rendezni, de mivel Jutta Scherrer nem volt hajlandó Magyarországon élni, komolyan foglalkozott a disszidálás gondolatával is. Viszonyuk azután megromlott, mégis, a költő szakításuk után, idegösszeomlással kórházba került. Jutta Scherrer később elvált férjétől, és hozzáment egy magyar származású férfihoz, egy fiúgyermekük született.

http://alenasimon-art.blogspot.hu/