" Félszárnyú madár a költészet, ha nincs olvasója. Röptessünk madarat! Aztán észrevesszük, hogy lassanként mi is szárnyalunk. Föl-föl a magasba - és kicsit jobb emberként térünk vissza a Földre.De ehhez, kemény munka és kitartás kell!A versolvasás komoly szellemi erőfeszítés. A költő leírta gondolatait, nekem pedig hozzá kell tennem az enyémeket. Így alakul a két szárnya, annak a bizonyos madárnak.Ha megérint egy-egy vers, ízlelgetnem kell sorait, engednem kell, hogy hasson rám, elkísérjen nap mint nap, minden utamon.Közben pedig észrevétlenül alakít, hat bennem, mint a gyógyszer.A költészet nem pótszer, hanem dobbantó, ugródeszka, hogy időnként beleshessünk abba a világba, amit Isten készített nekünk. Segít felemelkedni, segít a szürke hétköznapok kisembereiből angyalokat varázsolni.Röptessünk madarat, szárnyaljunk fel a magasba, engedjük hogy magával ragadjon a jó! Azt már ismerjük, milyen ha magával ragad az indulat és sebet ejtünk a másikon. Most adjunk esélyt magunknak arra, hogy ezeket a sebeket be is tudjuk kötözni!Röptessünk madarat... "
http://alenasimon-art.blogspot.hu/
Ez a gondolatsor 2008 óta péntek reggelenként elhangzik a Mária Rádióban a napindító műsorában. A kezdő sor Nagy László verséből való, a többi a szöveg írójától.
VálaszTörlésKedves Ákos Fülöp!
VálaszTörlésKöszönöm, igen, ismerősöm is a műsort idézve írt nekem! :-)
Üdvözlettel, Alena