"A kép Magyarországon kívül, tehát idegen
országban semmi áron sem eladó, szükség van erre ebben az országban; nem
idegeneknek festettem." -
írja a festő 1902-ben egy levelében.
Thorma János szülővárosom, Kiskunhalas
szülötte, az Aradi vértanúk, október hatodika c. festményét a magyar honfoglalás 1000 éves
évfordulójára készítette.
1893 őszén - Réti Istvánnal a nagybányai utcán
sétálgatva és beszélgetve - Thorma lelkében megfogamzott az Aradi vértanúk
(Október hatodika) című festmény eszméje, s ez hosszú időre minden egyéb festői
tervét, elképzelését háttérbe szorította. A mű megfestését a justizmord
egyetlen még élő szemtanújának - egy molnárnak - kikérdezése, valamint az aradi
minorita rendházfőnök, Csák Czirjék felvilágosításai alapján folytatott gondos
történelmi és topográfiai tanulmányok előzték meg. A művész felkutatta
Damjanich János, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg, Pöltenberg és a
többi kivégzett honvédtábornok portréját, s még egy bűnöző felakasztását is
végignézte Szatmáron, hogy teljes naturális hitelességgel tudja felidézni történelmünk
e gyászos mozzanatát.
A négy méter magas és nyolc méter széles kép két és
fél évi megfeszített munka után, 1896 elejére készült el. Ma valamivel kisebb,
Thorma ugyanis utóbb két ízben is levágott a vászonból kétoldalt és felül.
Ferenc József országlása idején nem kis erkölcsi
bátorságról tanúskodó monumentális alkotást - amely "hangos tiltakozás
volt a hivatalos történelemhamisítás ellen" - a millenniumi korszak vezető
körei és kultúrpolitikusai érthetően nem vállalták magukénak... az Aradi vértanúk
nem kaphatott helyet az ezredévi ünnepségek alkalmából rendezett képzőművészeti
monstre-tárlaton.
Thorma ekkor külön helyiséget bérelt a festmény
bemutatására.
Réti István emlékei szerint a képnek rendkívül nagy volt az
érzelmi hatása: bár keskeny és rozoga falépcsőn kellett felkapaszkodni, ezrek
és ezrek tódultak az Orczy-ház egyik emeleti termébe, hogy lássák a grandiózus
művet, egy kivételes képességű festő szenvedélyes alkotását. Néhány hét múlva
valamivel alkalmasabb helyiségben, a városligeti Vampetics-vendéglő
nagytermében állították ki; a kép előtt itt is emberek tömege állott. Cikkek,
tárcák, versek, ódák áradata dicsőítette a nagy alkotást és az ifjú művészt.
Thorma neve országszerte ismertté vált.
Az Aradi vértanúkat azonban az állam nem vette meg,
sőt még ajándékként sem volt hajlandó elfogadni. A Szépművészeti Múzeum
megnyitása (1906) után Thorma levélben közölte az új intézmény igazgatójával
ajándékozási szándékát. Előbb udvarias kitérő választ kapott, újabb levele
pedig megválaszolatlan maradt. Végül is a hivatalos szervek hajlandónak
mutatkoztak a képet - letétként - elfogadni, s a szegedi múzeumban elhelyezni,
ebbe viszont Thorma nem egyezett bele.
Az Aradi vértanúk kapcsán elszenvedett
méltánytalanságokra Thorma a következő években és évtizedekben többször
visszatért. Arra volt kilátás, hogy a kép külföldi múzeum (esetleg
magánszemély) tulajdonába kerüljön, azonban a mester kategorikusan elzárkózott
e lehetőség elől... Lázár Béla művészeti írónak szóló egyik levelében (1902) ez
áll: "A kép Magyarországon kívül, tehát
idegen országban semmi áron sem eladó, szükség van erre ebben az országban; nem
idegeneknek festettem."
Végül is csak 1931-ben került sor arra, hogy - Petrovics Eleknek, a
Szépművészeti Múzeum haladó szellemű, nagyérdemű főigazgatójának és Réti
Istvánnak többször megismételt előterjesztésére - a magyar állam a festményt
megvásárolja.
Napjainkban az Aradi vértanúk c. hatalmas tabló a
Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, de a kiskunhalasi Thorma János Múzeum
állítja ki és őrzi nagy gondossággal és tisztelettel, ott tekinthető meg a kép
eredetiben Thorma sok más képével együtt. Esztétikailag e kép a múzeum
legnagyobb értéke, méltán büszkék a halasiak az ő szülöttjük művészetére.
(Forrás: Dévényi Iván: Thorma János, Bp., Corvina
Kiadó, 1977)
Kerettelen Tükör már a facebook-on is követhető:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése