Alena: Utóirat
nem volt az az utca,
és nem is volt talán soha-soha,
és ő, kedvesednek hitt szeret-ő
nem is ment át soha rajta,
noha úgy tűnt, láttad,
csupán délibábot
- mert valójában
a galambok ott piszkolnak az ablakpárkányodon,
lent pedig verebek civakodnak egy kenyérhéjon,
Te ne törődj semmivel! Lesz, ami lesz!
Írj ezután csak szonetteket!
Vagy csak disztichont! Vagy balladát!
Ne marháskodj! Nobilitas obligat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése