Csákány, ecset, erotika - Jack Vettriano

Jack Vettriano: Út a semmibe

Jack Vettriano neve Magyarországon viszonylag kevéssé ismert, pedig a világ legtöbbször reprodukált festői közé tartozik. A skót férfi hobbiból kezdett festeni, mondhatni autodidakta volt, most 62 éves. Leginkább az impresszionizmus volt hatással a munkásságára, ugyanakkor a legtöbb műve szinte fotórealisztikusan ad vissza egy-egy melankolikus jelenetet.

Jack Vettriano: Elégia egy halott admirálishoz

"Hazudnék, ha azt mondanám, nem zavar, amiket mondanak rólam. Nagyon arrogáns az álláspontjuk - mondta az őt be nem fogadó művésztársadalomról Jack Vettriano egy vele készült interjúban. Féltékenyek és irigyek rám, mert nem tőlük tanultam a festészetet, hanem mindenre magam jöttem rá, és mert mégis sikeresebb vagyok náluk." Miközben munkáit a brit Royal Akadémia és a Skót Művészeti Bizottság (Scottish Arts Council) folyamatosan elutasítja, művei olyan sztárok otthonait ékesíti, mint Jack Nicholson. A sokáig mellőzött és fanyalogva lenézett skót festő képeit éppen híres műgyűjtői emelték be a művészpiacra, s nekik - Sir Alex Ferguson és Sir Tim Rice mellett Jack Nicholsonnak - köszönhető, hogy eladási árai is a magasba szöktek. A képeiből készült nyomatok ma többet jövedelmeznek, mint Claude Monet nyomatai.

 

"Képeim valódi történetekről szólnak, olyan történetekről, melyek mindenkiben megpendítenek valamilyen húrt" - magyarázta a láncdohányos, borostás festő. Míg korábban Vettriano élénk színekkel, romantikus pózokban, sokszor arc nélkül festette meg a figuráit, mostanában a sötét tónus, és az erotikus téma a fő ismertetőjele. "Festményeim önéletrajzi ihletésűek. A nők imádatáról szólnak - mondta a magát melankolikus-romantikusként jellemző festő. Modelljeim szex-központú, boldog emberek, akik személy szerint engem is vonzanak."

 

Vettriano 1951-ben született Skóciában Jack Hogganként. Tizenöt éves korában hagyta ott az iskolát, hogy az apja nyomdokaiba lépve szénbányásznak álljon. Huszonegy éves korában az aktuális barátnője vízfestéket ajándékozott neki. Miközben önmagát tanította festeni, hobbija hamar elhivatottsággá vált. 1988-ban tört be a piacra. Ekkor mutatott be két festményt, amit rögtön jó pénzen el is adott. Elvált feleségétől, és elvetette régi nevét is, anyja lánykori nevével, a Vettrianóval vált híressé. Legismertebb képe, melyet még 1992-ben festett - "Az éneklő inas" - utoljára 2005-ben 740.000 angol fontért (kb. 260 millió forintért) árverezték el.

 

Jack Vettriano: Az éneklő inas

galéria itt:
http://www.youtube.com/watch?v=1GZKr7R7jFw

Poems are for Everyone (P.J. - Keringő)

Pilinszky János: KERINGŐ

A zongorát befutja a borostyán,
s a gyerekkori ház falát
szétmállasztja a naplemente.

És mégis, mégis szakadatlanúl
szemközt a leáldozó nappal
mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.

Párizs, Szeged egy "Kalap alatt"

Párizs, Szeged egy "Kalap alatt" 
- siker itthon és külföldön

Egy szokatlan pad Párizsban, mégis ismerős Szegedről.
Lapis András magyar szobrászművész "Kalap alatt" című munkája lenyűgöző alkotás, és nekem személy szerint egyik kedvenc köztéri szobrom idehaza, Magyarországon. A hangulatos szobor másolata a Párizsi Magyar Intézet kapuja mellett várja közönségét (92, rue Bonaparte). Az idegenforgalmi buszok már jó ideje felvették a kalap alatt rejtőző nőalak látogatását, fontos megállóhelyük lett. A párizsiak itt találkozhatnak vele, és a turisták sem mennek el a francia fővárosból anélkül, hogy ne fényképezkedtek volna a szobor társaságában. Ez a titokzatos fiatal hölgy töprengve ül a padon, mezítláb, fejét kezében tartja, nagy kalapot visel, innen is a címe ("Under the Hat", "Sous le chapeau"), és csak arra várhat talán, hogy leüljünk mellé...

A "Kalap alatt" szobor úgynevezett 5/4-es méretű. Kivitele öntött, cizellált bronz. Noha még 1975-ben készült el, a szobor eredetijét csak közel két évtizeddel később, 1992-ben avatták fel a szegedi Tisza-parton, a Belgyógyászati Klinika előtt, a Korányi fasoron. Nemrégiben a szobor alatt közműmunkákat végeztek, majd a tereprendezést követően közelebb került a Tiszához Lapis András kalapos hölgye.

Lehet, mindig is erre vágyott igazán bronzszívében...?

És a "Kalap alatt" megálmodójával, Lapis Andrással egykor.

my art - my edit (Alena: A mondhatatlan magasba üzenj!)

READING CORNER - drawing and photoshop by Alena

ALENA:  ESTI FÉLHOMÁLYBAN ÜZENJ

- a mondhatatlan magasba, hol titkok mélye kékell! 

(gondolatok, parafrázisos fragmentumok)

 

- Előszó -

Lámpám, öreg butor, szelíd és furcsa törpe,
Ki nappal elhagyatva válladra ejted árván
Porcellán süveged, s tunyán, tünődve vársz rám,
Míg este megjövök: halkan és meggyötörve,
Lásd, újra itt vagyok, gyúljon föl enyhe lángod,
Mely, mint hű eb szeme, oly élő és oly sárga,
Csendesen ráfordítom a kulcsot most a zárra,
És kettesben maradtunk; kizártam a világot.

Holnap tán újrakezdem ott kinn ügyetlen harcom,
A fájó kényszer: élni! - megint csak kiragad,
Majd sietek az utcán, és némely kirakat
Ijesztve tükrözi elszánt és sápadt arcom.
Holnap, igen, talán... de most olyan jó hinni,
Hogy nincsen semmi, semmi, csak csönd és este van,
Csak lámpánál tünődés, végnélkül, boldogan,
Most gondjaim batyúját letettem, nem kell vinni.

Csendes szivarfüst mellett firkálok, s hanyagul
Bizarr levelet írok, és senkinek se írom,
Csak játszatom szivem és tollam a papíron,
Érthetlen s édes szókat keverve anyagul... 

 

 

- első jelenet -

KÓRUS
Beszélgessünk, beszélgessünk
Te meg Én
beszélgessünk a világról
amiben bolyongunk
és nem találjuk egymást 

(kórus el)                             

       
HEIDEGGER
Az itt-lét

WEÖRES
Út

HEIDEGGER
Az itt-lét annyi, mint a létet mondani,
kivinni belőle
a keservet
egy parancsokkal teljes pillantás távolába.

WEÖRES
Minden elpattan a fegyelemben.

HEIDEGGER
Az itt-lét annyi, mint visszavenni
a létet a csöndnek
éber fülébe,
a csönd kereste ki magának ajándékul.

WEÖRES
Minden kétséges a kegyelemben.

HEIDEGGER
Az itt-lét annyi, mint a létet énekelni,
a távoli énekből
hazavinni néki,
ami lényegét mint hatalom sokáig elkerülte.

WEÖRES
Minden megérik a figyelemben.


- második jelenet -

KÓRUS
Beszélgessünk nem szegletesen kemény, hanem puha
legömbölyített szavakkal,
ahogyan a szerelmesektől tanultuk
alig hallhatóan,
ahogy a tölgyfalevelei beszélnek egymással.
Mondj nekem valami szépet
hogy és is mondhassak Neked valami szépet.

(kórus el)
                                                                  
MÁRAI

Ez a legnyomorultabb érzés.
Mikor hiányzik valaki.
Körülnézel, nem érted.
Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet.
Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott.
Csak éppen hiányzik valami.
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár.
Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes.
Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol.
Hol keressed?
S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?
És mégis várod.  

- harmadik jelenet - 

 

KÓRUS
Kicsikém
elképzelt madaram...
Te meg Én
beszélgessünk a világról
amiben bolyongunk
és nem találjuk egymást

(kórus el)
                                   
HALANDÓ
magányom teljesebb...

HALHATATLAN
Fehér a magány, mint az ing.

Fehér az ing, fehér a halál.

Csak az él, ki társat talál.

HALANDÓ
elmém tisztább...

HALHATATLAN

Az átlagember képtelen arra, hogy az önmagának értelmet adó életet éljen, erre csak a felsőbbrendű ember képes.
Kétféle erkölcsöt különböztet meg: az úri erkölcsöt, mely a klasszikus ókor erkölcse (különösen Róma bátor, férfias egyéniségeire gondol); valamint a szolgaerkölcsöt, mely a zsidó elnyomatásból származtatott kereszténység erkölcse, mely az alázatot, az egyenlőséget és a demokráciát hozta magával, amit Nietsche elvetett, mert a felsőbbrendű – az önmagát megvalósítani képes –ember lényege és életcélja nem a boldogság, hanem a hatalom akarása.
A demokrácia a zűrzavar és a középszerűség terepe, ezért el kell törölni.
Az igazi társadalom Platón utópiájához hasonlóan - három osztályból állna: termelők, hivatalnokok (katonák is) és uralkodók.
Utóbbiak a legmagasabb rendű emberek, filozófus államférfiak, akik bátrak, műveltek, fegyelmezettek, erkölcsösek.

HALANDÓ
létem mulandóbb...

HALHATATLAN
Örök dolgok közé legyen híred beszőtt!

HALANDÓ
időm végesebb...

HALHATATLAN
Ki vagy hát magányos, legismertebb ismeretlen, ismeretlen ismerős?

HALANDÓ
nemlétem, végtelen!

HALHATATLAN
Summa summarum: A művészet többet ér a valóságnál!


- negyedik jelenet - 

 

KÓRUS
A szemeimhez beszélj
a homlokomhoz
egyenesen a szívemhez
Te Nekem
és Én Neked.

(kórus el)
                   
MÁRAI

Néha azt hiszem, a szeretetre várok.
Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné.
Közben már megtudtam, hogy szeretet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja.
Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni.
A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban.
A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek.
Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság.
A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben, vagy a levegőben.
Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

- ötödik jelenet -

KÓRUS 

Az álom partjairól üzenj
egy újszülött nevetésével üzenj
tenger hullámaival üzenj
játékos delfinekkel üzenj
harangszóval üzenj
egy sassal üzenj
amint az ég kékjében lebeg, üzenj

(kórus el)
                                                  
HALANDÓ 

Aki szerelemre méltó,

az magában hordja

a szépet s az álmélkodást,

s Tőled kéri-reméli

- téged önmagadtól visszavárva -

a szerelmi feloldozást.

            
Ha valaki megszeret,

olyan régtől szerette:

nincs módja, ha már így szeret,

hogy többé ne szeresse!

- Végszó -

...lassan lomhábbra válik a furcsa firka. Vége.
Végtelen messziről zsong: ki vagyok és hol élek,
S lefekszem és mosolygok: aludjunk árva lélek,
Aludjunk ócska lámpa, fuvalljon ránk a béke,
Míg künn s benn minden-minden halkan homályba olvad,
S őrt áll az udvaron az éj, a roppant néger,
A mondhatlan magasba, hol titkok mélye kékell,
Varázslámpát emelve: a tiszta, sárga holdat.

 

 

Eva Cassidy hangja...

Eva Marie CASSIDY (1963. február 2. - 1996. november 2.)

amerikai énekesnő

A The Guardian szerint „generációjának egyik legkiemelkedőbb hangja”. Cassidy szülővárosán, Washingtonon kívül ismeretlen volt. Életében nem adták ki egy lemezét sem. Négy évvel a halála után a BBC Radio 2 lejátszotta az Over the Rainbow és a Fields of Gold felvételeit, melyek komoly sikert arattak. Ezt követően a BBC Two tévé bemutatta az Over the Rainbow videóját. Az ezután megjelent Songbird című albuma húsz hétig a Billboard slágerlista élén volt. Így lett halála után világhírű.

 
 

Eva Cassidy hangja egyszerűen csodálatos. Szép. Éppen ezért magával ragadó. Nagyszerűsége egyszerűségében rejlik. A mai túlzásokkal, rohanással teli, zűrzavaros világunkban megállásra késztet. Arra, hogy leüljünk, meghallgassuk néhány dalát, s közben csak rá és a zenére figyeljünk. Sok embernek erre lenne szüksége, a megállásra, a lelassulásra, a megnyugvásra. Ezt közvetíti Eva dalain keresztül. Sajnos, már csak dalain keresztül, mert fiatalon, mindössze 33 évesen, karrierje csúcsán bőrrákban elhunyt.
 
Eva Cassidy már egészen kicsi korától érdeklődött a zene iránt. Édesapja tanította meg gitározni, és testvéreivel hamarosan családi együttest alapítottak. Tinédzserként számos baráti együttesben énekelt. 1990-ben alapította meg az Eva Cassidy Band-et, mellyel rendszeresen fellépett szülővárosában. Ekkor készítette el első stúdiómunkáját, a The Other Side című Chuck Brownnal közösen írt lemezt. Eva karrierje ekkor kezdett el felfelé ívelni, igazán ismert azonban csak szülővárosában lett. Hangja számos lemezkiadó cégnek elnyerte tetszését, de mind azt kívánta tőle, hogy kötelezze el magát egyetlen zenei stílus mellett, ezt azonban Eva teljesen lehetetlennek tartotta, így elutasította az ajánlatokat. Elkészítette saját repertoárját, amely azokból a híres dalokból állt, melyek inspirálták őt. Jórészt innen, az általa előadott ismert szerzeményekből emlékszik rá a közönség. Emellett Eva hangját számos fellépésén rögzítették. A stúdióalbumokból és élő fellépésekből maradt meg az a kevés, melyet hátrahagyott. Utolsó fellépése 1996 szeptemberében volt, ahol előadta többek között az azóta egyik leghíresebbé vált számát, a What a wonderful world című dalát.
 
Egyike azoknak a művészeknek, akik haláluk után váltak ismertté. Generációja egyik legnagyszerűbb hangja. Bármit el tud énekelni, amit akar, és mindegyik dala úgy hangzik, mintha más zene nem is létezne. Talán csak a legnagyobbakkal fordul elő, mint vele is, hogy életében egyetlen lemeze sem jelent meg. Halála óta azonban számos lemezét kiadták, így vált világszerte ismertté és híressé. Ezek közül a legismertebb a szülei által kiadott válogatásalbum, a Songbird.
 
Songbird, Fields of Gold, Time after Time, What a wonderful World, Ain't no sunshine..., Over The Rainbow - hallgathatjuk bármelyiket, mindig ugyanazt az egyszerűséget és szépséget kapjuk tőle, ami ritka a mai világban, s amit kell és érdemes is hallgatni.

Milyen csodálatos a világ Eva Cassidy-vel, és milyen üres nélküle. A halál elragadta tőlünk, s most már csupán dalaival hoz napfényt életünkbe, s aranyozza be azt pillanatokra. 

Eva Cassidy idén lenne 50 éves...

(forrás: www.erdely.ma)

Imagine
http://www.youtube.com/watch?v=DTVsp_q8mxE 
Songbird
http://www.youtube.com/watch?v=AFFo1pu4q7Q 
What A Wonderful World
http://www.youtube.com/watch?v=cFoXcO8llNI

Poems are for Everyone (L.N. - Kíváncsi arccal)

László Noémi:  KÍVÁNCSI ARCCAL

Mint aki úgy érzi: megérdemelte
cserébe szomjért, fáradságért,
kidöntött fákért, beszakadt
padlásért, pincegádorért

mint aki úgy érzi: kibírja még
idegen földön, ismeretlen nyelven
esőben, sárban, suta jelbeszéddel
térkép és bot nélkül a tengerig

mint aki úgy érzi: gondját viselték
mert sorsa nem lett ágyútölteléké
nem tömtek véle nyirkos réseket
az erdő szélén békésen elalszik

mint aki úgy érzi: kísértetek
kíváncsi arccal hajlanak fölé
élettől súlyos csend honol a kék
hegyek közötti térben

mint aki úgy érzi: a verítékkel
emlékezete szivárog a földbe
amire néz és amit lát magában
az egyszer kifordul, kitör, kihajt

mint aki úgy érzi: valami még
a teremtés után bevégezetlen
van rendelés, erő, cselekedet –
nyújtok kezet.

Kicsoda Fred? És mi köze van a steakjeinkhez?

Egy felejthetetlen steak eredete

és Stex Alfréd regényes élete

Az emberek imádnak sztorizni, és ezt a cégek – ha ügyesen kitalálják saját történetüket – forgalmuk növelésére is felhasználhatják. Városi legendák, mítoszok, melyek sztorizásra, és azon keresztül vásárlásra, fogyasztásra is ösztönöznek. 

Az egyszerű, de nagyszerű történet azonban önmagában nem elegendő a sikerhez. Ahhoz ugyanis, hogy jó üzleti történet legyen – azaz az emberek továbbadják és ez növelje az értékesítést, szükség van még valamire: tényekre, részletekre, hitelességre. És nem kell nagy cégnek lenni ahhoz, hogy nagy sztorija lehessen. 

Egy sarki hentes, David Schaub például egy cetlire egy rövid történetet függesztett ki boltjában, „Kicsoda Fred? És mi köze van a steakjeinkhez?” címmel. Ebben elmesélte, hogy Fredet negyven évvel ezelőtt kitalált, különlegesen pácolt steakjeiért messze földről felkeresték az emberek. A legenda szerint amikor 1979-ben bezárta üzletét, sokáig megállították még az utcán, híres steakjei után érdeklődve. Schaub megérezte az üzletet, ezért aztán megszerezte Fredtől a receptet, és 1988-ban saját boltot nyitott. Történetének csattanója: “Fred ugyan 1996-ban meghalt, de steakje tovább él. Ha Ön is szereti, tudassa velem! Fred ugyanis az apám volt.” Nem egy világmegváltó történet, de jó alap vendégeink szórakoztatásához. 

S valóban: a közönség a legjobb célcsoport, minden adott hát Schaub sikeréhez, és még csak igaznak sem kell lennie... Aki még nem járt a helyen, egy kis ízelítő Stex "regényes életéből":

"APÁM, STEX ALFRÉD, 1906-ban született Pozsonyban. Nagyapám, Stex Ede zsoké, nagyanyám Guba Malvinka kasszírnő volt. A család rendezett körülmények között élt, Malvin nagyanyám hozományának és Ede nagypapa értékpapírjainak köszönhetően. Nagypapa 1914-ben bevonult és csak 4 év múlva tért haza, megjárva Doberdót és Isonzót. A háború következtében családunk anyagi helyzete megrendült, így apám, a kis Alfréd, korán megismerkedett a pénzkereset egyszerűbb formáival – snóblizott, snúrozott – így járulva hozzá a családi bevételekhez. Iskolái befejezése után először kézbesítőként dolgozott a “Money” Értékforgalmi Bankban. Ott szerette meg a pénzt. Ezután magánzó lett. Előbb tőzsdézett, majd figyelme a szerencsejátékok felé fordult. Példaképe Szemere Pál, akit még Ferenc József tiltott ki Bécsből szerencsejáték-szenvedélye miatt. Lutri, tőzsde, kártya, kocka, lóverseny, agárverseny, fogadások, kaszinók, lokálok voltak pályájának főbb állomásai. 1934-ben tapasztalatszerzés céljából Amerikába utazott és hosszabb időt töltött Las Vegasban. (Emlékét ott ma utca őrzi.) A II. világháború kitörésekor kitoloncolták. Első feleségével, Fortuna asszonnyal együtt hazajött. Harcolt a Keleti Fronton. A fogságból 1946-ban tért vissza. 1947-ig újra lubickolt a játék és befektetési lehetőségekben. 1948-tól 1956-ig, mint a “Rákosi Mátyás” Takarékpénztár dolgozója, be kellett érnie a Békekölcsön jegyzésével és a totóval. ’56 után az egész család élt az új lehetőséggel: lottóztak. Apám 1963-ban újra nősült. Anyám (született Dohány Piroska) új színt hozott az életébe. Házasságkötésük ideje egybeesett a tárgynyeremény-sorsolások és nyeremény-betétkönyvek bevezetésével. Majd megütötték a főnyereményt. Megszülettem ÉN. Családunk szépen gyarapodott. OTP-lakásban laktunk, nyereményautón közlekedtünk. Megtakarított pénzünket apám műtárgyakba fektette. 1989-től, korára való tekintettel, a nyugodtabb szerencsejátékok felé fordult. Már csak a bingó és a kaparós sorsjegyek hozták lázba. Bár egyre több a kaszinó, legálisan működnek a pénznyerő automaták, ezidő szerint csak a hazai lóversenyzés helyzete árnyékolja be felhőtlen örömünket…ifj. Stex Alfréd"

A történet jól ki van találva (bár a benne szereplő nevek túlkarikírozottak kicsit – Stex, Guba, Dohány), de az egészből egy szó sem igaz. És mégis működik: a fotókkal és szobrokkal gazdagon illusztrált sztorit imádják és rendszeresen fel is használják ajánlóikban az étteremkritikusok. 

A sztorit a 90-es évek közepén a tulajdonosok egy családi ötletelés során találták ki. Ami szóbeszédmarketing szempontból a legjobb az egész sztoriban: egy esetleges lelepleződés után Stex élete ugyanolyan (ha nem izgalmasabb) beszédtéma, mint legendaoszlatás előtt volt. A tulajdonosok megtették, amit meg kellett tenniük, csámcsognivalót adtak vendégeiknek – innentől a szakácsokon és a pincéreken a sor...

(forrás: www.urbanlegends.hu)