my art - my edit (Alena: A mondhatatlan magasba üzenj!)

READING CORNER - drawing and photoshop by Alena

ALENA:  ESTI FÉLHOMÁLYBAN ÜZENJ

- a mondhatatlan magasba, hol titkok mélye kékell! 

(gondolatok, parafrázisos fragmentumok)

 

- Előszó -

Lámpám, öreg butor, szelíd és furcsa törpe,
Ki nappal elhagyatva válladra ejted árván
Porcellán süveged, s tunyán, tünődve vársz rám,
Míg este megjövök: halkan és meggyötörve,
Lásd, újra itt vagyok, gyúljon föl enyhe lángod,
Mely, mint hű eb szeme, oly élő és oly sárga,
Csendesen ráfordítom a kulcsot most a zárra,
És kettesben maradtunk; kizártam a világot.

Holnap tán újrakezdem ott kinn ügyetlen harcom,
A fájó kényszer: élni! - megint csak kiragad,
Majd sietek az utcán, és némely kirakat
Ijesztve tükrözi elszánt és sápadt arcom.
Holnap, igen, talán... de most olyan jó hinni,
Hogy nincsen semmi, semmi, csak csönd és este van,
Csak lámpánál tünődés, végnélkül, boldogan,
Most gondjaim batyúját letettem, nem kell vinni.

Csendes szivarfüst mellett firkálok, s hanyagul
Bizarr levelet írok, és senkinek se írom,
Csak játszatom szivem és tollam a papíron,
Érthetlen s édes szókat keverve anyagul... 

 

 

- első jelenet -

KÓRUS
Beszélgessünk, beszélgessünk
Te meg Én
beszélgessünk a világról
amiben bolyongunk
és nem találjuk egymást 

(kórus el)                             

       
HEIDEGGER
Az itt-lét

WEÖRES
Út

HEIDEGGER
Az itt-lét annyi, mint a létet mondani,
kivinni belőle
a keservet
egy parancsokkal teljes pillantás távolába.

WEÖRES
Minden elpattan a fegyelemben.

HEIDEGGER
Az itt-lét annyi, mint visszavenni
a létet a csöndnek
éber fülébe,
a csönd kereste ki magának ajándékul.

WEÖRES
Minden kétséges a kegyelemben.

HEIDEGGER
Az itt-lét annyi, mint a létet énekelni,
a távoli énekből
hazavinni néki,
ami lényegét mint hatalom sokáig elkerülte.

WEÖRES
Minden megérik a figyelemben.


- második jelenet -

KÓRUS
Beszélgessünk nem szegletesen kemény, hanem puha
legömbölyített szavakkal,
ahogyan a szerelmesektől tanultuk
alig hallhatóan,
ahogy a tölgyfalevelei beszélnek egymással.
Mondj nekem valami szépet
hogy és is mondhassak Neked valami szépet.

(kórus el)
                                                                  
MÁRAI

Ez a legnyomorultabb érzés.
Mikor hiányzik valaki.
Körülnézel, nem érted.
Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet.
Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott.
Csak éppen hiányzik valami.
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár.
Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes.
Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol.
Hol keressed?
S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?
És mégis várod.  

- harmadik jelenet - 

 

KÓRUS
Kicsikém
elképzelt madaram...
Te meg Én
beszélgessünk a világról
amiben bolyongunk
és nem találjuk egymást

(kórus el)
                                   
HALANDÓ
magányom teljesebb...

HALHATATLAN
Fehér a magány, mint az ing.

Fehér az ing, fehér a halál.

Csak az él, ki társat talál.

HALANDÓ
elmém tisztább...

HALHATATLAN

Az átlagember képtelen arra, hogy az önmagának értelmet adó életet éljen, erre csak a felsőbbrendű ember képes.
Kétféle erkölcsöt különböztet meg: az úri erkölcsöt, mely a klasszikus ókor erkölcse (különösen Róma bátor, férfias egyéniségeire gondol); valamint a szolgaerkölcsöt, mely a zsidó elnyomatásból származtatott kereszténység erkölcse, mely az alázatot, az egyenlőséget és a demokráciát hozta magával, amit Nietsche elvetett, mert a felsőbbrendű – az önmagát megvalósítani képes –ember lényege és életcélja nem a boldogság, hanem a hatalom akarása.
A demokrácia a zűrzavar és a középszerűség terepe, ezért el kell törölni.
Az igazi társadalom Platón utópiájához hasonlóan - három osztályból állna: termelők, hivatalnokok (katonák is) és uralkodók.
Utóbbiak a legmagasabb rendű emberek, filozófus államférfiak, akik bátrak, műveltek, fegyelmezettek, erkölcsösek.

HALANDÓ
létem mulandóbb...

HALHATATLAN
Örök dolgok közé legyen híred beszőtt!

HALANDÓ
időm végesebb...

HALHATATLAN
Ki vagy hát magányos, legismertebb ismeretlen, ismeretlen ismerős?

HALANDÓ
nemlétem, végtelen!

HALHATATLAN
Summa summarum: A művészet többet ér a valóságnál!


- negyedik jelenet - 

 

KÓRUS
A szemeimhez beszélj
a homlokomhoz
egyenesen a szívemhez
Te Nekem
és Én Neked.

(kórus el)
                   
MÁRAI

Néha azt hiszem, a szeretetre várok.
Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné.
Közben már megtudtam, hogy szeretet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja.
Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni.
A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban.
A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek.
Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság.
A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben, vagy a levegőben.
Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

- ötödik jelenet -

KÓRUS 

Az álom partjairól üzenj
egy újszülött nevetésével üzenj
tenger hullámaival üzenj
játékos delfinekkel üzenj
harangszóval üzenj
egy sassal üzenj
amint az ég kékjében lebeg, üzenj

(kórus el)
                                                  
HALANDÓ 

Aki szerelemre méltó,

az magában hordja

a szépet s az álmélkodást,

s Tőled kéri-reméli

- téged önmagadtól visszavárva -

a szerelmi feloldozást.

            
Ha valaki megszeret,

olyan régtől szerette:

nincs módja, ha már így szeret,

hogy többé ne szeresse!

- Végszó -

...lassan lomhábbra válik a furcsa firka. Vége.
Végtelen messziről zsong: ki vagyok és hol élek,
S lefekszem és mosolygok: aludjunk árva lélek,
Aludjunk ócska lámpa, fuvalljon ránk a béke,
Míg künn s benn minden-minden halkan homályba olvad,
S őrt áll az udvaron az éj, a roppant néger,
A mondhatlan magasba, hol titkok mélye kékell,
Varázslámpát emelve: a tiszta, sárga holdat.