László Noémi: KÍVÁNCSI ARCCAL
Mint aki úgy érzi: megérdemelte
cserébe szomjért, fáradságért,
kidöntött fákért, beszakadt
padlásért, pincegádorért
mint aki úgy érzi: kibírja még
idegen földön, ismeretlen nyelven
esőben, sárban, suta jelbeszéddel
térkép és bot nélkül a tengerig
mint aki úgy érzi: gondját viselték
mert sorsa nem lett ágyútölteléké
nem tömtek véle nyirkos réseket
az erdő szélén békésen elalszik
mint aki úgy érzi: kísértetek
kíváncsi arccal hajlanak fölé
élettől súlyos csend honol a kék
hegyek közötti térben
mint aki úgy érzi: a verítékkel
emlékezete szivárog a földbe
amire néz és amit lát magában
az egyszer kifordul, kitör, kihajt
mint aki úgy érzi: valami még
a teremtés után bevégezetlen
van rendelés, erő, cselekedet –
nyújtok kezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése