Alena: SZENVEDÉLYEM MARGÓJÁRA
világok pusztulásán
mint ősi vad
érkeztem tehozzád
s most várok riadtan veled
nem tudom, miért
kezem kezedben
kezed kezemben
meddig
itt minden szisszenő talány
partra űzve ballagok, vezeklek
hirtelen megállok
mögöttem hosszú csönd van
előttem némán te állsz
arcod ismerős
mondd, az öröklét lakomáján
talán véled ittam volna rubintéát?
a varázslat csordultig betölt
ne félj, ne fuss előlem
inkább szoríts merészen
csukott szemmel szoríts magadhoz
szoríts, mint a kést
fejtsd meg a sorsom
a testvérem legyél
ítélj tiédnek, fajtádnak
mint az állat, olyan légy
nyersen szép és tiszta
az este rád találtam
az este sírva, késve
meg én láttalak
s most oly' egyetlen egy
kezemben a kezed
egész lényed tenyeremben lüktet
velem te is egyedül lettél
(2012. július 25.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése