FIATAL LÁNY
A fa belement a kezembe,
A nedv fölszállt a karomba,
A fa belenőtt a szivembe —
S odalentről
Kinőttek belőlem az ágak, mint a karok.
Fa vagy te
És moha vagy,
És ibolya vagy, mit borzol a szél.
Gyerek vagy — lásd, mennyire becsüllek,
S a világ számára mindez ostobaság.
Somlyó György fordítása
ERAT HORA
Bármi jön, köszönöm! — majd elfordult,
S ahogy elhalványul a nap sugara
Csüngő virágon, mit meglebbent a szél,
Ment, ment tőlem el. Ám bármi jön is,
Volt egy napos óra, s a nagy istenek
Mi különbbel lehetnének nagyra,
Mint hogy látták, hogyan múlik el.
Bendes Rita fordítása
Ezra Pound - USA, 1885. október 30. - Olaszország, 1972. november 1. - amerikai költő, műfordító, kritikus, szerkesztő.
1914-ben egy angol költőcsoport számára Vorticism címen írt egy
manifesztumot. A vortex, vertex a vertre (=fordulni), forgatni szóból ered és
örvényt jelent. Ebben az írásában Pound egy olyan megnevezést keres - a szöveg, a modern művészet poetikájának is nevezhető -, amely minden művészetre
érvényes. Konkrétan azonban csakis a képzőművészetre, a zenére és a költészetre
vonatkoztatja. A vortexet ebben a szövegben a maximális lendítőerő és sűrítés
pontjának tekinti. Így ezt a vortexet befelé és kifelé örvénylőnek kell
elképzelnünk. Úgy vélem, hogy azt, amit Pound vortexnek, maximális lendítőerejű
pontnak nevez, összevethetjük azzal, amit később Kandinszkij mond a pontról. A
költészet és a zene kapcsolata imígyen zavartalan, szabad ritmus, mondhatni
lírai, melodikus fluxus. Ám a képzőművészet és a költészet kapcsolata mindig is
problematikus volt és Pound erre a kapcsolatra használja az image kifejezést.
Ennek jegyében beszél imaginista költészetről. Az image, a kép nem retorikus
metafóra, nem díszítmény, hanem abszolút metafóra, egy vortex, egy pont. E
pontot, az abszolút sűrűség pontját nevezhetjük költői sűrűségnek. Ez a
legnagyobb sűrűség megfelel egy matematikai formulának. Ugyanaz a tömörsége, a
világossága és precizitása, mint ennek a szigorú tudománynak. Azt írja:
"Három éve (1911) Párizsban, ahogy a La Concorde téren kiszálltam a
metróból, megláttam egy gyönyörű arcot, aztán még egyet és még egyet, aztán egy
szép gyermek, majd egy szép nő arcát. Hirtelen csodaszép arcok tűntek fel gyors
egymásutánban..., és én egész álló nap a szavakat kerestem ennek az élménynek a
kifejezésére, de nem találtam egyet sem, amely méltónak bizonyult volna és
egyiket sem éreztem olyan bájosnak, mint amilyen a hirtelen jött érzés
volt." Ez is példa arra, amit Pound image-nek nevez: "Aznap este, a
Rue Reynourdon hazafelé menet még mindig kísérleteztem, váratlanul találtam rá
a kifejezésre..., nem beszédben, hanem hirtelen felrémlő színfoltokban.
Ennyi volt az egész – egy "minta", azaz aligha minta, hogyha ezalatt
valami megismételhetőt értenénk, ige volt a számomra, egy új, a színekben
kifejezésre jutó nyelv kezdete volt ez számomra... Írtam egy harmincsoros
verset, amit azonnal meg is semmisítettem, mert olyan munka volt, amely
másodlagos intenzitással íródott. Hat hónapra rá írtam egy fele olyan hosszú
verset; egy évre rá pedig megírtam ezt a hokkuszerű mondatot:
Arcok jelenése a tömegben;
Szirmok egy nedves, fekete ágon."
Ez a vers, miként a szövegben elmondja, egy kínai hagyomány, a hokku
szerint íródott, amelyre a tömörség jellemző; voltaképpen hiányzik belőle az
állítmány. Ezt a technikát, amelyikre Ezra Pound a hokkuban talált rá, a
későbbiekben montázsnak nevezik. Ő egymásrahelyezésnek vagy rétegzésnek
hívja.
forrás: Hannes Böhringer A vortexről (Részlet), Tillmann J. A.
fordítása
