2013. augusztus 7., szerda

my art - my poem (Alena: Hulló falevelek júliusban)

Kávéházi kilátás az Operára az Andrássy úton


Alena: Hulló falevelek júliusban

Mi lenne, ha én is megírnám ma
úgy, ahogy Somlyó György tette,
mert velem is, hiszen velem is megesett, 
jutott eszembe,

tegnap Pestre beszökött az Ősz,
ez egészen biztosan.
Az Andrássy úton suhant nesztelen,
a Művész Kávézó félreeső teraszán
égtek kis mécsesek, furcsán-fényesen:
pirosan, kéken, sárgán-melegen…
Épp egy zenekar játszott ott élőben akkor,
daluk pedig egy lányról szólt,
s hogy szeretett ő egykor
egy fiút, kit végül mégis elhagyott.
A dzsessz darabba szívem
szinte beleremegett,
s ahogy a kávéházi szegletet,
lelkemet is úgy járta át
ez a kis standard szám,
talán nem is hallotta igazán
rajtam kívül senki más
az Andrássyn tegnap délután.
Egy perc volt csak,
a Nyár meg sem hőkölt belé,
és én láttam Őket, szerelmüket
távozóban..., fájt nagyon.
Így szállt a dal tovább az úton
róluk, hogy ők is jártak ott
valaha, egy régesrégi nyárban,
s hogy ott jártak, én tudtam csupán,

akár a természettel,
ahogy ráérzünk az őszidőre,
mint Ady Endre
egy füstös, kis rőzse-dalban...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése