„Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma – költők tudják csak igazán! – egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle.”
Pilinszky János: József Attila emlékkönyvébe
Mi kevesek, mi boldog kevesek, mi testvérbanda
- gondolatok Vas Istvántól a Magyar Költészet Napjára -
Manapság egyre többször hallom, hogy hanyatlik a mi költészetünk. Vagy ha nem akarják ilyen gorombán mondani, a költészetnek csökkent a fontossága, jelentősége. Mostanában hallok ilyesmit, de nem először. Hangoztatták ezt fiatalkoromban, a mi indulásunk idején is!
A mi nemzedékünk jelentkezését ötvenhárom évvel ezelőtt a Vajda János Társaság adta ki Új magyar líra - Fiatal költők antológiája címmel, és maga a Társaság elnöke, a kor egyik legtekintélyesebb kritikusa, Kárpáti Aurél válogatta és írt hozzá előszót, amely főként arról szólt, hogy a mi korunk - mármint a félszázaddal ezelőtti - nem kedvez a lírának. Lázas rohanásról, gomolygó tülekedésről, hűlő érzésekről, a relativitás elméletéről, racionalizáló társadalmi törekvésekről, technokráciáról, a diktatúrák népszerűségéről beszélt - meg a költőről ebben a korban. "Nem anakronizmus-e ma puszta létezése is?" - kérdezte Kárpáti. "Ki hallgat rá, kit segít, kinek használ?" Ezzel az atyai jóindulattal igyekezett mérsékelni az olvasó várakozását az akkori fiatal költők irányába.
Csakhogy az irodalmi közvélemény változékonyabb mint maga az irodalom. A "harmadik nemzedék", ahogy Babits elnevezte, mára, úgy veszem észre, megdicsőült és indulásunk ideje megszépült a messzeségben. Az irodalmi életnek furcsák a törvényei - és a szabálytalanságai. Előfordulhat, hogy a szűkkeblűség nem okoz annyi zavart az értékrendben, mint a bőkezűség. Szerb Antal, Babits és Kassák szigorúsága, kicsinylése vagy akár elutasítása hosszú távon mégsem ártott a harmadik nemzedéknek. Hát a költészetünk legújabb korának kitárt kritikai kapuin a porondra kiözönlő dalnokoknak és bajnokoknak mi ártott, mi használt? És főként: a tájékozódásukban megzavarodó vagy éppen elkedvetlenedő olvasóknak? Hallom, akadnak, akik mindezek okát abban találják, hogy túl sok a költő.
Csakhogy az irodalmi közvélemény változékonyabb mint maga az irodalom. A "harmadik nemzedék", ahogy Babits elnevezte, mára, úgy veszem észre, megdicsőült és indulásunk ideje megszépült a messzeségben. Az irodalmi életnek furcsák a törvényei - és a szabálytalanságai. Előfordulhat, hogy a szűkkeblűség nem okoz annyi zavart az értékrendben, mint a bőkezűség. Szerb Antal, Babits és Kassák szigorúsága, kicsinylése vagy akár elutasítása hosszú távon mégsem ártott a harmadik nemzedéknek. Hát a költészetünk legújabb korának kitárt kritikai kapuin a porondra kiözönlő dalnokoknak és bajnokoknak mi ártott, mi használt? És főként: a tájékozódásukban megzavarodó vagy éppen elkedvetlenedő olvasóknak? Hallom, akadnak, akik mindezek okát abban találják, hogy túl sok a költő.
Ma az egész porond egyetlen gomolygás - nemcsoda, ha kevesen veszik észre, hogy e gomolygásban lassan és feltűnés nélkül alakul ki az új költőknek egy ragyogó tehetségű és tudású vonulata. A mai magyar költészetben minden irány és törekvés helyet kap, erejéhez és reklámjához mérten - nem is tudom, tekintsem-e a mai kor előnyének, hogy a lírának is van már lehetősége reklámra.
De ugyancsak ilyen körülmények között ma nagyobb, meghatározóbb szerep jut az olvasónak, a vers fogyasztójának. Ha pedig ez a helyzet, nem lehet fontosabb feladatom, mint hogy némi útbaigazítást adjanak soraim a közönségnek.
"Ki hallgat rá, kit segít, kinek használ?" - mármint a költő.
Kezdjük talán a végén: kinek használ a költő? Illyés egyszer azt mondta tréfásan, hogy ha nálunk valamilyen vízvezetékvész állna be, az emberek a költőkre néznének először: <<mit lehet itt csinálni?>> Pedig Illyés alighanem az utolsó magyar költő volt, aki használni tudott - és inkább prózai írásaival, mint verseivel. Ma már senki sem néz a költőkre, hogy miként lehetne szabadulni nehéz helyzetünkből.
Néhányan még élnek azok közül, akik bőszebb évtizedeinkben börtönben ültek: kérdezzük meg tőlük, micsoda előny volt, aki verseket tudott kívülről - milyen erőt és vigaszt meríthettek belőlük. És a költő, aki vigasztalni tud, az természetesen segíteni is tud - hogy a második kérdéshez lépjünk vissza. Legalkalmasabb itt megemlíteni, micsoda oktalanság volt - több is, mint oktalanság - amikor egy időben megkülönböztettek optimista és pesszimista verseket. Jó vers nincs pesszimista, bármiről szóljon is. Mert a vers megformálásához, a formához mindig bizalom kell, feltétlen bizalom.
És végül az utolsó - azaz a legelső - kérdés: ki hallgat rá? - mármint a költőre. Ideje végre bevallani, hogy a líra nem tömegfogyasztási cikk. Az én fiatalkoromban sem volt az. A vers - hatásában - nem demokratikus műfaj. A versolvasás nem népszavazás. Nem mindegy, ki olvas egy költőt. Tudjuk, a Szigeti veszedelem hatása nemigen lehetett folyamatos. De ha igaz - és úgy látszik, igaz, már csak a családi kapcsolatok folytán is, el kell hinnünk -, hogy Rákóczira hatott, ez a hatás legalább ezer példánnyal felért.
Másrészt viszont rangadó műfaj is a vers. Nem a költőjének ad rangot, hanem az olvasójának. A költészet iránti érzék sokkal ritkább a zeneinél is. "Mi kevesek, mi boldog kevesek, mi testvérbanda" - mondja Shakepeare. Bárcsak a mi olvasóink is ráébrednének erre a kiváltságos testvériségükre!
Az igazi költő csak azt tudja csinálni, ha a legszemélyesebb lírát műveli is, amit valahonnan - isten tudja, honnan - rábíztak. Régen rossz neki, ha mást akar csinálni - ez a költői szabadság végső határa. A versolvasó ezzel szemben szabad, sőt szuverén. Ébredjen e szuverenitásának a tudatára! Nyitott szemmel és elmével olvasson: kövesse saját ízlését, hajlamát! És ha igazán megtetszik az olvasónak egy vers, igyekezzék megszerezni a költőnek legalább egy verskötetét, mert egy költőt igazán egy egész kötetéből lehet csak megismerni. Hát még megbarátkozni vele! Márpedig a költészetet leginkább ez az eszményi és egyenrangú barátság élteti, a költő és olvasója között.
(forrás: Szép versek 1987, Magvető Kiadó, Budapest - Vas István írt hozzá előszót)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése