my art - my poem (Alena: Mezítelen)

Alena: Mezítelen

Anyaszült mezítelen

állok a tömegben

'ezekkel' szemben...

Álruhát öltöttek fel.

Kik hívtatok, igen,

értetek vetkezem

csontig a fájdalmat.

Hitem, reményem,

minden, ami van -

beépített lelkemmel

kimondhatatlan (volt).

Mégis, most egyszerre

érintenek a szavak...

Kimondanak engem!

S ahogy súrolnak,

mintha átélném velük,

ami az életem.

bevezetés (életem könyvének első oldalára):

amit szeretek s egész lényemmel esdek

a kerettelen tükrön csak egyszer suhan át

széttépi szívemet s meghal ívén a mennynek

mely hunyó óhajom előtt örökre zárt

befejezés (nagyszerű idézet utolsó lapjára):

Reggel tízkor születtem, fújt a szél.
Renoirt szerettem és a verseket,
a férfit, a dzsesszt, a becsületet
s az értelmet, mely a szívhez beszél.
Mást nem szerettem. Minden más titok.
Nem könyörgök s ne irgalmazzatok.

írta Alena (Reverdy és Márai gondolatával)