2012. november 26., hétfő

Emlékszem Csinszkára...


Fiu volt vagy lány? -Nem fontos
Valaki volt. Okos, hiú,
Kalandéhes és kalandvágyó...
Magával és mással is játszó.
Órát, napot álmosan élő,
Ébren alvó, sokat henyélő,
Szürke, lompos, igénytelen,
Türelmetlen és szemtelen.
Nem volt rajta semmi csinos,
Szelid, takaros, asszonyos
Vagy elszánt, férfias, komoly,
Megbízható, ki robotol.
Szürke volt és igénytelen,
Türelmetlen és szemtelen.
Irodákban nem dolgozott
Nem szült és nem is foltozott,
Mindég jóra óhajtozott,
Csak bajában imádkozott.

Mikor a naplopástól kábult
A csillagokba belebámult.
A cukrot felcserélte sóval
S kacérkodott a sarlós holddal.
Kis okon-nagyot nevetett.
Könnyen sírt, könnyen nevetett.
Ezerféleképp nevetett,-
De megriadt, ha szeretett.
Mikor melléállott a párja,
ős titkoknak pattant zárja.
Lázban égett két, nagy szeme,
Könnyes, szürke gyerekszeme.
Tétlen kis keze két virág,
Hamvas teste tavaszi ág,
Fejére aranylott a nap
És ő lángolt a nap alatt!
Tűzrózsák virultak a testén,
Ezer napon és ezer estén,
Vásott, bolondos, romlott vággyal
Játszott élettel és halállal.

Meghalt minden hétköznapon,
Lánggal égett ünnepnapon!


(Csinszka saját verse - 1925, Pest)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése