2013. július 3., szerda

my art - my poem (Alena: Hol vagyunk mi?)




Alena: Hol vagyunk mi? 
Tulajdonképpen nem is színházban, mindinkább egy repülőtéren érzem magam, ahogy állunk a terminál kellős közepén, nyüzsgő forgatagban, csak valahogy az információs táblát, a kiírást nem látni sehogyan sem. Indulás? Érkezés? Vagy egy újabb állomás, átszállás? Várakozás a következő járatra, csatlakozásra? S mellettünk? Az embertelen zajos tömeg. Millió és millió egy történet, sors, életérzés, tapasztalat, hangulat egy óriási tükörteremben. És ebben a fura-kusza kavalkádban talán nincs is másra mód, csak befelé üvölteni valamennyi fájdalmunkat, a reszketést, félelmeinket, és persze azt a cseppnyi megtalált boldogságot, amit jelenthet számunkra a másik, puszta létezésével is. Békeidőben ez egy színesebb, vibrálóbb sokaság. De volt már ez az embertömeg csöndesebb, csontsovány éhesen fázó, barakkokban elszállásolt, üldözött senki is! Hol vagyunk mi? Miféle életveszélyben sodródunk egymáshoz, vagy épp egymástól el? És miért? Miért vagyunk egymásért, vagy egymás ellen? 
Valahányszor elkapsz egy-egy gondolatot a csarnokban, felfigyelsz rá, mert megérintett, megérintett az őszintesége, s kíváncsi arccal kutatni kezded, vajon ki mondhatta az imént a következőt: "ez a világ ellobban, ölelj engem még jobban"? Keresel valakit, miközben tudod nagyon jól, hiszen az évek során tisztába jöttél a ténnyel, kegyetlen idő sodorja létezésünk. Mégis várod. Kutatod őt. Úgy tűnik, egyetlen találkozás sem történik az összhang jegyében a rendelkezésre álló vegyes tapasztalatok birtokában, mint például letelepedés, átutazás, visszatérés, menekülés, szemlélődés, emlékezet. Keresed, és még valójában azt sem tudod, mit fogsz tőle kérdezni majd. De ha megtalálod az elejtett mondat tulajdonosát, szívesen leülsz mellé, és beszélgetni kezdtek, meghívod egy teára, vagy csavarogni, sétálni a partra. Ne törd a fejed, mit mondana Neked!
- Ha egyszer elzokoghatnám, mivé lettek álmaim, s velük én magam is, esküszöm, mi lennénk az újkori Bonnie és Clyde! Gyere, menjünk innen, menjünk a francba! Fázom...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése