2012. december 3., hétfő

Mese Montmarte Csipkerózsikájáról - 3. rész


DALIDA
(1933. január 17. – 1987. május 3.)

A francia énekesnő eredeti neve: Iolanda Cristina Gigliotti. Olasz származású szülei Egyiptomban telepedtek le. Dalida Kairó legnagyobb kerületében, Shubrāban született. Édesapja, Pietro Gigliotti a kairói operaház elsőhegedűseként dolgozott. A fiatal lány katolikus iskolában tanult, olasz anyanyelve mellett megtanulta a franciát és az egyiptomi arabot is. Már modellként dolgozott, amikor 1954-ben a Miss Egyiptom szépségversenyen diadalmaskodott. Felfigyelt rá Marc de Gastyne francia rendező, aki Párizsba hívta őt filmezni. A család tiltakozása ellenére a lány elfogadta az ajánlatot, és 1954 karácsonyán Franciaországba utazott. Megérkezése után felvette a Dalila művésznevet, amelyet rövidesen Dalidára módosított. A filmezés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért Dalida újra az éneklés felé fordult, amit már Egyiptomban elkezdett. Énekórákat vett, és sikerrel lépett fel a Champs-Élysées világhírű mulatójában, az Olympia-ban, ahol az Étrangère au Paradis című dallal hódította meg a közönséget.
Eddie Barclay és Lucien Morisse személyében újabb barátokra és pártfogókra lelt, akik kulcsszerepet játszottak további karrierjében. Miután Dalida leszerződött Barclay lemezcégéhez, 1956-ban megjelent első EP-je a Madona című dallal. A kiadványt Morisse népszerűsítette a Radio Europe 1 programjaiban. Az igazi áttörést a harmadik EP, a szintén 1956-os Bambino hozta meg, amely a francia könnyűzene történetének mindmáig legsikeresebb kislemeze. Dalida a Bambinóért vehette át első aranylemezét.

A siker azonnal kilépett az ország határain. Dalida 1958-tól rendszeresen vállalt külföldi turnékat, láthatta-hallhatta őt például az olasz, az egyiptomi, az amerikai, de még a távol-keleti közönség is. Koncertjei táblás házakkal futottak, a rajongók hamar szétkapkodták a jegyeket.
1968-ban az énekesnő magas állami kitüntetést kapott, maga a francia köztársasági elnök adta át Dalidának, és azóta sem ismétlődött meg ilyen precedens, hogy a zeneipar képviselője kapja meg ezt az elismerést.

Dalidát időnkénti imázsváltásai jellemezték pályája során, annak ellenére, hogy kritikusai fenntartással fogadták ezen kísérletezéseit, koncertjeivel újra és újra elsöprő sikereket aratott, közönsége lelkesen fogadta zenei arculatváltásait.
1973-ban jelent meg Dalida mifelénk talán legismertebb slágere, a Paroles... Paroles... Duettpartnere nem más volt, mint a világhírű filmsztár, Alain Delon.

https://www.youtube.com/watch?v=1OLB2e8zAxQ




Az 1975-ös J'attendrai című kislemezét az első francia nyelvű diszkófelvételként jegyzik.
 
https://www.youtube.com/watch?v=8SeiLHvWRr8

A francia revü ebben az időszakban élte fénykorát, aminek köszönhetően Dalida televíziós szereplései mind Franciaországban, mind külföldön nagy sikert arattak. Dalidát az etnopop királynőjeként is ünnepelték, szinte „hiányzó láncszemként” kötötte össze a nyugati és keleti kultúrák zenéjét. 1978-ra diszkókarrierje is kibontakozott. Saját slágereiből készült diszkóegyvelege, a Génération 78 egyes források szerint az első francia egyveleg volt. A Génération 78-hoz forgatták az első francia videoklipet is.
 
https://www.youtube.com/watch?v=AkGu0R44S30
 

A diszkókorszakban Dalida egy újabb közönségréteget célzott meg: a homoszexuálisokat, akik hamar szívükbe zárták a sztárt, és kitartó szeretetük nagy szerepet játszott a máig tartó Dalida-kultuszban. 1978-tól gyakran látványos, Broadway-jellegű show-val lépett fel. A kritikusok ekkora már szuperlatívuszokban méltatták Dalida koncertjeit, kimagasló ének- és tánctudását.
1980-ban Dalida gyémántlemezt vehetett át, addigi lemezeinek eladási példányszáma ugyanis meghaladta a 86 milliót. Ő volt az első énekesnő, aki ebben a megtiszteltetésben részesült.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése