Márai Sándor: Esküminta
Te csak tudjad, hogy neked is készült ez a föld,
Éppen neked
És szívszorító tájait számodra is megrakták a meleg
Asztagokkal, a hegyeket neked tömték meg arannyal és
szeretőd
Testét is szívesen ringatják a délszaki tengerek
Te csak tudjad, hogy reád is várt ez a világ,
Az már elég -
És nemzedék halt nemzedékre, hogy ocsúdni sem ért
S csorgatott parancsszóra vért és lelket - miért? Semmiért.
Ne tétovázz, nézz körül, molyogj, emeld fel szomorú
szemeidet
Szomorú kezeidet is emeld fel, esküdj és mondd utánam:
az enyém
Ez a föld! Emlékezz a mosolyra és kiálts:
Az isten úgy segéljen! - ezt kiáltsad. És: az enyém is! -
kiáltsd.
Ordíts! - az istenért, hogy a hang éles legyen torkodon,
mint a kés
És hangosan, mint a bibliai kürt és bőgjön, mint a tenger, ha
kemény
Vihar veri s felcsapnak haragos ifjúságunk sötét
hullámtajtékjai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése