Mese Montmarte Csipkerózsikájáról - 4. rész

Az énekesnő showsztárként ragyogott a színpadon egyre több érzelmes balladával, ezek némelyike tragikus halálának egyfajta zenei előhírnöke volt. Miközben a szakmában sikert sikerre halmozott, Dalida magánélete csalódások és tragédiák sorozata volt. Egykori férje és több szerelme is öngyilkosságot követett el.
1967 januárjában akkori szerelme, Luigi Tenco olasz énekes társelőadójaként részt vett a San Remó-i Dalfesztiválon. Tenco szerzeményével, a Ciao amore ciao című dallal versenyeztek, amely azonban nem jutott be a döntőbe:

https://www.youtube.com/watch?v=-1_UL15arDI
 

A csalódott énekes szállodai szobájában öngyilkosságot követett el, agyonlőtte magát. Dalida találta meg a holttestet. Egy nappal korábban jelentették be hivatalosan, hogy összeházasodnak.  

A lelkileg teljesen összetört énekesnő egy hónappal később gyógyszerekkel öngyilkosságot kísérelt meg. Több mint öt napig volt kómában, majd hónapokig lábadozott, és orvosai csak 1968 októberében engedték vissza a színpadra. Ebben a zaklatott időszakban Dalida teherbe esett egy alkalmi kapcsolatából, de úgy döntött, nem tartja meg a gyermeket, ám a beavatkozás véglegesen meddővé tette.
Dalida kétségbeesetten próbálta megtalálni a hozzá illő férfit, mégis kapcsolatai sorra kudarcba fulladtak, nyomasztotta gyermektelensége is, rettegett a magánytól és az öregedéstől, végül úgy döntött, hogy véget vet az életének. 1987. május 2-án, egy szombati napon nagy mennyiségű gyógyszert vett be, és búcsúlevelet hagyott hátra, melyben ezt írta: 

„Az élet elviselhetetlen számomra… Bocsássatok meg nekem.” 

A párizsi Montmartre temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol felállították életnagyságú szobrát is.

 

A közönség minden bizonnyal megbocsájtott, hiszen népszerűsége a halála óta eltelt negyed század alatt sem csökkent. A Le Monde publikálta azt a közvélemény-kutatást, melyből kiderül, kik azok a személyiségek, akik a legnagyobb hatást gyakorolták a francia társadalomra, Dalida a második helyen áll. 1997-ben Párizsban egy kis teret neveztek el róla, ahol mellszobrát is felállították. Korai albumait digitálisan feljavított minőségben kiadták újra. 1999-ben Rómában mutatták be a Solitudini – Luigi Tenco e Dalida című darabot. 2005-ben kétrészes olasz tévéfilm készült életéről. A párizsiak pedig időről időre különleges kiállításokkal emlékeznek meg Dalidáról, akit méltán tartanak Ikonnak, Dívának, sajnos Montmarte Csipkerózsikájának is.  

Dalida idén májusban 25 éve ment el, januárban lenne 80 éves.

Dalida! Bravo!

http://www.youtube.com/watch?v=KkaZEjx3Omw
 

Dalida forever! Hiszen a show megy tovább. Dalai ma is szüntelen különböző műsorok repertoárján. Ő az, aki mindmáig stylistokat ihlet meg, ...és Ő az, akiről eddigi 35 évnyi éltem utóbbi 30 esztendejében egyszer sem hallottam, csak egy dalt dúdoltam: 

"Viene cosi semplicemente senza un vero perchè 

Viene cosi la voglia di cambiare tutto di te..."  

- kisgyermekkorom óta dúdolom úton, útfélen..., de nem tudtam ki énekli, nem tudtam a nevét, nem ismertem a dalszöveget sem..., csak egy dallamot dúdolok, amit valamikor réges-régen elkaphattam a rádióból, mert felejthetetlenül megtetszett... - úgy 5 évesen.

Dalidáról egy hete tudok. Újra! Egészen véletlenül...

Íme az a dal, amivel Dalidát 30 évnyi "csend" sem tudott kitörölni a szívemből:

http://www.youtube.com/watch?v=sde1wHZB8sY

Kedves Hölgyeim és Uraim!
Nos, nem maradt hátra más, mint a finálé, igen Dalidával... 

Sajnos a műsornak ezzel lesz most itt vége, és a betűk is elszaladnak...

https://www.youtube.com/watch?v=GiQ-ph1IVlE

Bye-Bye, Dalida!
Isten Veled!
Ciao!