 |
| Ekaterina Panikanova festménye (2008) |
Alena: Szavak, szavak... Alkotás
A vállalt magányom. Az a fajta magány, amit időnként kikövetelek magamnak, mert vágyom is rá újra meg újra. Kizárólag ebben az állapotomban vagyok képes létére hívnom mindazt, ami belőlem, tőlem jönne, és visszatarthatatlanul érkezik. Ilyenkor a legjobb, de muszáj is elvonulnom, szoktam. És kivonulok mindenből - a rohanó világ egyhangúságából, monoton ritmusából, a térből, az időből is kicsikét. Idegeim egyáltalán nem tolerálják jól a lármát, sőt! A világ szennyes zaja legnagyobb gyilkosommá válhat. Kell a csend benne, hiszen ilyenkor imádkozom. Pogány, nagy és ismeretlen istenekhez imádkozom s szüntelen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése