Párizs ege alatt
ma Párizs hív
a szerelmek városa...
háztetők alján
háztetők alján
kicsiny kis szoba vár ránk
ha bárki szólna
ha bárki szólna
ne hallgass már oda...
simulj csak hozzám
simulj csak hozzám
súgd meg, ha valami bánt
a bulvár fényben ég
Párizsban minden szép
szerelmes párra mindég
a bulvár fényben ég
Párizsban minden szép
szerelmes párra mindég
mosolyog a messzi ég
kettesben lenni
kettesben lenni
itt van az alkalom...
most jövünk rá, hogy
most jövünk rá, hogy
ez volt a vágyunk már rég
a Luxemburg kertben
a kezed kezemben
és kószálunk ketten
az utcák során
a Notre Dame tornya ránk nevet
köröttünk kedves emberek
és lágy dallam száll
a Luxemburg kertben
a kezed kezemben
és kószálunk ketten
az utcák során
a Notre Dame tornya ránk nevet
köröttünk kedves emberek
és lágy dallam száll
egy harmonikán
hogy ha te sírsz
hogy ha te sírsz
az ég szeme elborul...
haragos könnye
haragos könnye
áztatja házak falát
de ha kacagsz
de ha kacagsz
hát Párizs is felvidul...
szivárványt bont és
szivárványt bont és
úgy jelzi, hogy megbocsájt
a Szajna partján lenn
mélységes mély a csend
átölel téged s engem
a Szajna partján lenn
mélységes mély a csend
átölel téged s engem
a puha végtelenség
kettesben lenni
kettesben lenni
itt van az alkalom...
most jövünk rá, hogy
most jövünk rá, hogy
ez volt a vágyunk már rég
nem baj, ha zápor kopog
nem baj, ha zápor kopog
az aszfalton...
felhőkön át is lángol
felhőkön át is lángol
a párizsi ég!
Yves Montand - Sous Le Ciel De Paris:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése