Egy hangulatos kávéházi fotó...,
és mellé a kávéházi asztalkára egy desszert - gyerekkoromat idézve - nagymamám kredencéjéről...
Rizskoch eperöntettel
Nagyikám szeretett és tudott is sütni. Főzni is persze. Mindig szívvel, lélekkel tette. Ha jobban bele gondolok, tulajdonképpen egész életében recepteket írogatott. Míg délelőttönként a rendelőjében írt fel vényeket pácienseinek, délután barátnőivel cserélgette folyton s nagy örömmel a süteményes receptleírásokat.
Verőfényes jó időben gyakran elkísértem őt ezekre a találkozókra. "Nyargaltunk" a barátnőkhöz - mintha okunk lett volna rá bőven. Emlékszem rá, hogyan ballagott fáradtan nagyikám az utcán - sohasem panaszkodva fájós lábaira, és én mellette ugrabugrálva indián szökdelésekkel rohangáltam föl s alá mami és a következő utcasarok között - lehettem vagy öt-hat éves. Sétánk közben be-bekukucskáltunk a kiskertek virágait is megcsodálni. Így érkeztünk meg Sári nénihez, Juli nénihez, Szöszi nénihez, Pöszi nénihez, vagy Katushoz, és még ki tudja mennyi, kedves ismerőséhez, akiket már felidézni sem tudnék talán. Miközben a felnőttek teázgatva, apró süteményt eszegetve diskurálták meg mindennapos dolgaikat, soha nem restelkedtem fölfedezni a barátosnék otthonait - pincétől a padlásig, szerszámos kamrától a spájzig nekem mindent tudnom kellett, muszáj volt megismerkednem a kedves emberek legrejtettebb titkaival is. Mi mást tehettem volna, ha magam is élményekkel gazdagodva vágytam búcsúzkodni tőlük a kapuban?! Ilyenkor kislányos érdeklődéssel, de mindig őszintén kutattam a felnőttek furcsa világában. Végül egy-egy újabb linzer- vagy tortarecept birtokában már boldogan távozhattunk.
De mintha hiába gyűlt volna nagyikám sublótos fiókjában ez a tömérdek süteményleírás majdani kísérletezgetésre szánva, ő minduntalan a jól bevált, családunk által már-már rajongásig kedvelt finomságaival rukkolt elő inkább. Ilyen volt nekünk mami rizskoch-ja, amit tavasszal illetve kora nyáron, az eper szezonális idején, szamócaöntettel kínált. A desszert nem ördöngős voltaképpen, különlegessége az öntettől lesz, ugyanis senki mástól nem ismerem így ezt az édességet, csakis nagymamámtól. Általában porcukorral, finom házi sárgabaracklekvárral, csokoládé mártással, borhabbal, vaníliasodóval vagy málnaszörppel tálalják. Friss eperből készült öntettel viszont valóságos csoda egy hétköznapi délutánon!
És ne felejtsük el irodalmi emlékeinket sem felidézni, hiszen Karinthy Frigyes "Tanár úr, kérem!" című karcolatában - egészen pontosan a "Naplóm" című részben - maga is rizskoch-ot ajánl desszertgyanánt ebédre a gombaleves és a fasírt után...
Jó étvágyat kívánok Kedves Olvasóimnak!
Alena
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése