2012. december 29., szombat

A legcsodálatosabb ajándék



Karácsony van. Játszunk öt éves kisfiammal a délutánban. Legozunk. Ő robotot épít, félelmetes szája egy postaláda, ötletes. Örülünk mind a ketten, ő is, én is, hiszen jól alakul az aznapi kockázás. De félbehagyja egy pillanatra a játékot és eltöpreng, majd felteszi kérdéseit nekem:
<< Anya! Mondd, ha megáll a tik-tak óra, nem fogunk tovább élni? És ha valaki gonoszságból kitépi a szívünket, nem fogunk élni? És ha soha nem hozza vissza nekünk, többé már nem játszhatunk? >>
- Csak hallgatom egy kisember nagy kérdéseit, az élet szinte megválaszolhatatlan kérdéseivel. Aki csak "pulyának" tartja a gyermekét, az tudatlan, ostoba együgyűségét vallja meg. Gyermekem szavaival árulja el magáról, hogy Vendég nálam, Valaki Ő, aki megengedi, hogy röpülését ezután szemmel követhetem. Lénye, lényege, szárnyalása ajándék nekem, a legcsodálatosabb!


1 megjegyzés:

  1. A kicsik szorongását csak a mi ölelésünk, szeretetünk oldhatja fel.

    VálaszTörlés