 |
| 6 éves lányom alkotása: A TÜNDÉR |
Weöres Sándor: A tündér
Bóbita, Bóbita táncol
Körben az angyalok ülnek,
Békahadak fuvoláznak,
Sáskahadak hegedülnek.
Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali ködfal a vára
Termeiben sok a vendég,
Törpekirály, fia, lánya.
Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, ígér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.
Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sűrűjében.
Körben az angyalok ülnek,
Békahadak fuvoláznak,
Sáskahadak hegedülnek.
Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali ködfal a vára
Termeiben sok a vendég,
Törpekirály, fia, lánya.
Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, ígér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.
Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sűrűjében.
- Emlékszem gyerekkoromra, amikor gyerek fejjel, türelmetlen vággyal, azonnal, de már azonnal "fölnőtt" dolgokkal foglalkoztam volna, így a gyerek verseket sem állhattam igazán. Méltatlan "felkérésnek" éreztem hát, mikor a tanítónéninktől azt a feladatot kaptuk, tanuljuk meg másnapra ezt a versikét. - Nem én, nem!!! És mint titkos szövetségesemnek, nagymamámnak el is árultam, mi az én nagy tervem: - Bizony, én nem fogom ám megtanulni ezt a verset! De ezt nem mondhatja el senkinek! Így is lett. Másnap "üres" fejjel, de "elszántan" mentem az iskolába, ahol az olvasás órán meg is kaptam érte a kiérdemelt intőt... Volt azután odahaza nagy irgum-burgum, vaskoppantás - míg élek, nem felejtem el. Nem értették ezek a "fölnőttek", mi is az én sértettségem...
- Emlékszem, amikor Lányom kisbaba volt - Isten tudja, miért, de önkéntelenül és akaratlanul, azon kaptam magam, újra és újra a tündér verset dalolom vagy csak dúdolom, miközben Őt ringattam, hogy elaludjon...
- És most? A jelen pillanata, öröme leírhatatlan érzéseket, boldogság-magocskákat hint lelkemre, mint édesanyának. Egyszer lesz egy ház - most még csak terv. Lesz egy ház, aminek falait úgy álmodta meg a tervezője, hogy azokat gyerek rajzok díszítsék (majd iparilag átfogalmazott technikai megoldással). Az óvónénik egyöntetű véleménye szavazta meg a minap, hogy Lányom rajza induljon ezen a pályázaton..., az óvodánkban pedig addig is, az előtérben köszönt Mindenkit, aki oda belép, egy kiállított kép, egy Tündéri Lány tündéri rajza... - lássanak csudát ezek a "fölnőttek"!
- Változnak az idők. Változok én is. Ma már nem sért, sőt megsirattat Weöres Sándor verse..., ma már szeretem énekelni, együtt énekelni gyermekeimmel. Lányomnak pedig mit írhatnék? "Szemem-szám eltátom, Tégedet csodállak, Te vagy a csoda!" - Szép Ernő szavaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése