Vajda János: Húsz év múlva
(Gina emlékkönyvébe)
Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...
2011-ben 10 napot töltöttem Európa tetején, ami csodálatos élmény volt, egy örök emlékkel gazdagodtam! Vajda János versét írtam akkor, ott egy kiállítás vendégkönyvébe - csak remélni tudom, azóta már sok magyar találkozott a soraimmal - leírhatatlan jó érzéssel töltött el, hogy megoszthattam ezt a költeményt a francia Alpok tetején Mindenkivel, Bárkivel, aki arra járhatott úgy, mint én...
Ha szeretnél látni egy csodás kisfilmet arról, milyen is szinte "letáncolni" a Mont Blanc csúcsairól, ezt a videót ajánlom a figyelmedbe, hiszen mindennél többet elmesél, mint amit én szavakkal tehetnék, íme:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése