Karinthy Frigyes levele 1929-ből való, melyet a titokzatos "G.I."-nek írt.
Sietek,
pár percem van. De nem azért, ahogy gondolod – csend és figyelem van,
mosoly az ajkakon, nem volt egy hangos szó. Pár nap múlva a családom
lemegy a Balaton mellé, én Pesten maradok. Valami úgy dagad bennem, úgy
ugrál a mellemben, én nem tudom, hogy beszéljek, úgy szégyellem magam,
én eddig író voltam – ha írtam, levelet is, mindig komponáltam,
vigyáztam, most mintha a Te kezed vezetné a tollam – olyan furcsa ez,
nézd a stílusod! nem érzed? talán még az írásom is hasonlít a Tiédhez.
Rettenetesen
szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott
főbe az a furcsa lehetetlen feltevés, hogy talán… talán… Te is. Rémes.
Hm? Mi? Hogy mi lesz? Az elejét látom. Csak a közepét nem látom, a
végét is látom. Iskolában fogják tanítani a mi dolgunkat, fiam, az a
gyanúm. Érettségi tétel leszünk. „Kérem, Schwarz, beszéljen valamit
Karinthy és G… legendás ügyéről. Hát, kérem. Talán a bécsi levelekből
valamit.” Hopp – vigyázni kell. Te drága. Mitől görbült le a szád? Hű
vagyok.
K
(Szeretők és házastársak. Neumann Kht, Budapest, 2004.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése