Liszt Ferenc verse múzsájához, Marie de Flavigny írónőhöz:
Marie! Marie! Ó, hadd ismételjem meg százszor e nevet,
három napja velem élt, fojtogatott,
lángra lobbantott.
Én nem írok neked, nem, én melletted vagyok. Látlak téged, hallak téged…
Öröklét a karjaidban… Mennyek, poklok,
minden benned van és a mindennél is több…
A kicsinyes, óvatos, szűkös valóság
nekem már nem elég.
A teljességig kell megélnünk életünket, szerelmünket, bánatunkat… !
Ó! Azt hiszed rólam, hogy képes vagyok
az önfeláldozásra, a tisztaságra
és a kegyességre, ugye hiszed?
Erről most ne essék több szó…
A te dolgod, hogy kérdezz, hogy levond
a következtetést,
hogy megválts, ahogy jónak látod.
Hadd legyek őrült, tébolyult,
hiszen semmit, az égvilágon semmit
nem tehetsz értem.
Jó nekem, hogy most hozzád szólhatok.
Ennek így kell lennie! Így kell lennie!
(1834, december)
Forrás: Ronald Tamplin: FAMOUS LOVE LETTERS, 1994 Andromeda Oxford Limited
Fordítás: Vitai Gergely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése