2013. január 17., csütörtök

my art - my poem (Alena: Árva ének)




mottó:

"szél hozott, szél visz el
  minek kérdjem: mért visz el?

  szeretőm: a titok,
  ő sem tudja, ki vagyok."  (Szabó Lőrinc) 



"Fehér a magány, mint az ing.
  Fehér az ing, fehér a halál.
  Csak az él, aki társra talál."
  (Hervay Gizella)


 
Alena:  ÁRVA ÉNEK

az élet
engem
mindig
sértett

örökké
csak tépett
s
vele
benne
soha
senki
meg nem
értett

nem is féltett
s
most is
sírok
ahogy
ezt
írom:
soha
senki
nem jött
egy jó szót
kedveset
nem hozott
s
így
lettem én
árvalányhaj
köztetek
nem is
egy nefelejcs
s
már
csak
fújja 

a szél
délnek
széjjel
viszi hát
a réten át
bús 

dalom
bánatom
magányom
vadvirágos
árvaságom
messze
égnek
tengerkéknek
naplementének
s
megtudja
majd egyszer
ez a világ
minden
madár
minden

virág:
kinek 

szíve volt 
tisztán
annak
(v)érzett

igazán
hogy
Társára
itt
soha
nem talált


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése