A háború sötét napjai és végzetes éjszakák szólalnak meg Gelléri
Andor Endre lopva eljuttatott soraiban. A szerelmes férj és a
gyermekeiért aggódó apa fájdalma érződik a feleségének, Dreier
Juliannának írt levélben.
Kedves Juditkám,
Azt hiszem, elvisznek a
kórházzal. Hová? Nem tudom. De búcsúzóul ezt írom, mindenkinél jobban
szerettelek. Eskümet - még gondolatban is - hűen megtartottam. S ha
bármi következik is, hálás vagyok, hogy Te az enyém voltál. S ha Te
megmaradsz, a két kedves tündérrel, akkor ez több nekem a magam
életénél. Tudom, hogy igaz asszony voltál, újból nagyon köszönöm a
szerelmedet. Arra kérlek, hogy a két gyönyörű gyermeket tartsd mindig
szem előtt, ha nem lennék... Mindent tégy meg, hogy a kicsik boldog,
szabad emberek legyenek. S ha lehet, adasd ki a válogatott novellás
könyvemet.
Még egyszer: örök hű köszönet, s még egyszer: ha lehet, visszajövök Hozzád, hozzátok. Ölel és csókol mindhalálig
Még egyszer: örök hű köszönet, s még egyszer: ha lehet, visszajövök Hozzád, hozzátok. Ölel és csókol mindhalálig
Andor
1944 őszén.
1944 őszén.
(Magyar szerelmes levelek. Gondolat Kiadó, Budapest 1976.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése