Csinszka lakberendezői kedve

Hófehér ajtók, ablakok és falak -

avagy forradalom a Veres Pálné utcai házban

 

Boncza Miklósnak, Csinszka édesapjának a tulajdona volt eredetileg Budapesten a Veres Pálné utca 4–6. szám alatti lakás. Élete vége felé azonban már nem lakott benne, ugyanis élettársával, Erlesbeck Camillával, annak szentlőrinci házában élt. A lakásban Boncza lapja, a Magyar Közigazgatás szerkesztősége működött.
Boncza Miklós 1917. január 5-én elhunyt. Csinszkát telefonon értesítették apjának haláláról, s ő férjével, Ady Endrével együtt Csucsáról azonnal felutazott a fővárosba. A szentlőrinci temetés után visszatértek Budapestre, március elejéig ott is maradnak, részben a hagyatéki ügyek rendezése miatt. A Veres Pálné utcai lakást, illetve a csucsai kastélyt minden ingatlannal együtt Boncza Berta örökölte. (A lapot Boncza két munkatársa: Némethy Károly jogász, belügyi államtitkár és Ruffy Pál ügyvéd örökölte, évi 8000 és 2000 korona fizetési kötelezettséggel Csinszkának, illetve Boncza élettársának.)

1917 áprilisától Csinszka hozzáfogott a Veres Pálné utcai lakás berendezésének a gyűjtéséhez. Naplójában így írja: 

,,Apám halála után elhatározom, hogy most lehetőségeim is rendbe vannak, nem hagyom tovább Adyt Hotel-hányódásban élni, de lakást teremtek neki. Az apám Veres Pálné utcai kis lakása nagyon megfelelő, s én lekötöm magamnak. Szeretnék Adynak méltó keretet adni. (...) Rajzolok egy tervet, és összeegyeztetem a tervemet azzal, hogy mi van meg nekem otthon, s csak a hiányzó bútorokat veszem meg hozzá. Bandi jól viseli magát, lelkes és olyan energikusan lép fel Némethyék sok apró svinglijében, hogy ezek egyik szédületből a másikba esnek. 

(...) Nem lesz nagy lakás, de kényelmes, meleg és a mienk. Első emeleten, villany, gáz, lift és központi fűtés, a város szívébe és mégis csöndes helyen. Egy kis hallszerű előszoba, három lakószoba, fürdő, konyha, kamara, cselédszoba és egy kis balkon. Nem túl nagy, hosszúkás alakú szobák, de nem is levegőtlenek, s ami rendkívül bájossá teszi, ajtók, ablakok és falak hófehérek lesznek. (...) A Bandi szobájába jön egy szép régi ágy, egy kis toilette, két szekrény, egy persával leterített nagy dívány, sok párna, egy nagy fotel, egy szép íróasztal, sok könyvespolc és sok színes könyv rajta. Az ablakon fehér kalotaszegi függönyök. Itt nem lesz plafonvilágítás, csak a toilette-nél egy egykarú fali gyertyatartó, s az íróasztalon egy szép, régi, álló Cloisonné lámpa nagy, matt zöld ernyővel. Ebbe a szobába a színek azt hiszem sárgák lesznek, de kicsit bronzos, aranysárgás.”

Júliusban ismét Csucsára utaznak. Még ugyanebben a hónapban Ady személyesen ír Ruffy Pálnak amiatt, hogy még mindig nem költöztek ki a szerkesztőséggel a Veres Pálné utcai lakásból. Mint írta: 

„A lakás nem A Magyar Közigazgatásé, hanem a Boncza Miklósé, s mi már januárban lefoglaltuk magunknak. Mindent s minden bútordarabunkat úgy hordtuk, szedtük össze őrült fáradsággal, hogy ebbe a lakásba illhessen bele, s hogy őszre mi már beköltözködhetünk. Pláne ezt ugye takarítás, festés stb. kell hogy megelőzze. Kiváltképpen Bertuka ragaszkodik hozzá, minden áldozat árán is, hogy ő augusztusban átvegye, s berendezhesse a lakást. Lehetetlennek tartom, drága Pali bátyám, hogy Ti alkalmas helyiséget ne találhassatok. (...) Nagyon szeretnők, hogy ebben is és semmiben köztünk soha ellentét ne támadjon…”
 

Az udvarias hangú, baráti levélnek nem volt foganatja. Egyáltalán nem igyekeztek új helyiséget találni a szerkesztőségnek, mialatt Csinszkáék a nyár folyamán jobbára Csucsán tartózkodtak. Majd csak 1917 októberében jönnek vissza a fővárosba.

De adjuk vissza a szót Csinszkának, aki így folytatja az önéletrajz-vázlatában: 

„Ősszel Pestre jövünk. Hungáriában lakunk, később a Vadászkürtben, s én teljesen kiélem magamat a lakásrendezésben. Bandinak csak készen szabad látni!  Az idő múlik, minden drágul, és a szerkesztőség nem mozdul. Fogom magam és egy utolsó felszólítás után nyakukra hozom a szobafestőt, szpeditőrt hozatok, rárakatom a holmijaikat és kiteszem őket. Most már kénytelenek szükséglakás után nézni. 1917 őszén, miután A Magyar Közigazgatás című lapot kiteszem a Veres Pálné utcai lakásból, szuggerálom a Tóni nevű ezermester házmester fiút s a fehérre meszelt falak után (ami forradalmat kelt a házban) kipucoljuk, rendbe szedjük az egész kis lakást. Akkor filcet szerzek, az egészet zöld filccel behúzatom s mikor a földje és a falak készen, megmutatom Bandinak a csodát. Bandi bámul, s olyan, mint egy gyerek. Most már a nagy bútorokat is helyükre állítom, s bár szék még egy sincs benne, nagyon jól néz ki az egész.
 

Egy ilyen rendező napomon találkozom az utcán Márffyval, felviszem és megmutatom neki a még senkitől sem látott otthon tervét. Elcsudálkozik. »Honnan tanulta ezt?« Boldog vagyok. 

Most még az otthoni dolgok fölhozatala van hátra. Senkitől sem engedek tanácsolni semmit. Bandit Bölöni Gyurkáékhoz berakom, s én a legveszedelmesebb közlekedési, utazási és csomagfelhozatali időkben egymagam megjárom a bizonytalan utat, s 8 vagy 10 bútorszállító ládával rengeteg törékeny holmival s a még járni sem tudó kis Vonyicával megúszom a dolgot. Állomásnál Bandi vár, gyerekesen boldog. Székünk nincs, de van egy nagy díványunk, azon lakunk. Első vacsoránk otthon a szamováron főzünk tojást, mert a gázhoz nem értünk. Gyönyörű napok... 

(...) A közbelső szobából egy ebédlőszerű kis biedermayer szalont tervezek. A szoba közepén egy egytalpú kerek asztal és egy Nagymamámtól kapott, gyönyörű, régi, hajlított, lengyelországi garnitúra. Pasztellkék selyembrokáttal szeretném behúzatni, simával, vagy apró ezüst virágossal.”

 

Valamikor 1917. november közepén költöznek be a felújított és újonnan bebútorozott lakásba. Ady Endrének most lenne először életében igazibb, rendes otthona – írja Bölöni. Idáig folyton hotelszobák lakója volt. Érmindszent nem otthon; szülői tűzhely és erőt adó, falusi antheuszos emlékeztető. Otthon Csucsa sem volt, a sok épület közt házról házra, szobáról szobára vándoroltak, hol itt, hol ott ütve kedvük szerint ideiglenes tanyát. Ady igazi nomád életének negyvenéves korára a budapesti otthonnal Csinszka vetett végett.

 

Bandi szobájában egy ágy. Az ablaknál háttal a világosságnak sarokra fordítva íróasztal, mellette könyvespolc. Dívány és székek. Szobája kényelmének hasznát már alig veszi. Legjobban ágyát kedveli, és ha nem komoly beteg, akkor is szívest, örömest elheverész benne. Könyvespolcán kevés a könyv. Inkább véletlenség folytán, mint olvasó kedve szerint került ide néhány kötet. Parányi ceruzavégekkel íróasztalán írhatná verseit, amik eddig kávéházi asztalok márványán vagy ebédlők asztalán borospoharak szomszédságában születtek. A munkakedv azonban már nagyon kerüli.
Ady egyre inkább betegeskedik, már nem segít, már nincs sok öröme a lakásbeli kényelemben sem. 

Karácsonyt Csucsán töltik, majd csak 1918 februárjában térnek vissza.

 

Csinszka, mint aki nem tud betelni az általa berendezett lakással, ebből az időből is bő teret szán lakására az önéletrajzvázlatában: 

„Most már van rendes fészkünk. Nagyon jó és szép nálunk. Virágos, világos, csöndes és mindig süt a nap. A Bandi szobája mesterileg van megoldva. Most már képek után nézünk és könyvek kellenének, mert Bandi sem a képeit, sem a könyveit nem tudja Lajostól megkapni. Én megveszem a Léda-képet s illő rámában az édesanyám képe alá teszem. Nagy megbotránykozás.”

 

1919. január 11-én Adyt beviszik a Városligeti Park szanatóriumba, s ott január 27-én elhuny.
1922-ben Ady Endre özvegye, Csinszka férjhez megy Márffy Ödönhöz, s beköltözik férje kertes villájába…

Ady és Csinszka lakásából 1977-ben múzeum lett. A Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai három szobában varázsolták vissza azt a miliőt, mely Ady idejében fogadta a vendégeket.

forrás: 

*Péter I. Zoltán nagyváradi helytörténész, újságíró

  irodalomtörténeti jegyzetei, 

*Csinszka levelei

Ady Endre Emlékmúzeum, Budapest teljes galéria itt:

http://www.mire.hu/hu/museums/150/gallery