Kicsoda Fred? És mi köze van a steakjeinkhez?

Egy felejthetetlen steak eredete

és Stex Alfréd regényes élete

Az emberek imádnak sztorizni, és ezt a cégek – ha ügyesen kitalálják saját történetüket – forgalmuk növelésére is felhasználhatják. Városi legendák, mítoszok, melyek sztorizásra, és azon keresztül vásárlásra, fogyasztásra is ösztönöznek. 

Az egyszerű, de nagyszerű történet azonban önmagában nem elegendő a sikerhez. Ahhoz ugyanis, hogy jó üzleti történet legyen – azaz az emberek továbbadják és ez növelje az értékesítést, szükség van még valamire: tényekre, részletekre, hitelességre. És nem kell nagy cégnek lenni ahhoz, hogy nagy sztorija lehessen. 

Egy sarki hentes, David Schaub például egy cetlire egy rövid történetet függesztett ki boltjában, „Kicsoda Fred? És mi köze van a steakjeinkhez?” címmel. Ebben elmesélte, hogy Fredet negyven évvel ezelőtt kitalált, különlegesen pácolt steakjeiért messze földről felkeresték az emberek. A legenda szerint amikor 1979-ben bezárta üzletét, sokáig megállították még az utcán, híres steakjei után érdeklődve. Schaub megérezte az üzletet, ezért aztán megszerezte Fredtől a receptet, és 1988-ban saját boltot nyitott. Történetének csattanója: “Fred ugyan 1996-ban meghalt, de steakje tovább él. Ha Ön is szereti, tudassa velem! Fred ugyanis az apám volt.” Nem egy világmegváltó történet, de jó alap vendégeink szórakoztatásához. 

S valóban: a közönség a legjobb célcsoport, minden adott hát Schaub sikeréhez, és még csak igaznak sem kell lennie... Aki még nem járt a helyen, egy kis ízelítő Stex "regényes életéből":

"APÁM, STEX ALFRÉD, 1906-ban született Pozsonyban. Nagyapám, Stex Ede zsoké, nagyanyám Guba Malvinka kasszírnő volt. A család rendezett körülmények között élt, Malvin nagyanyám hozományának és Ede nagypapa értékpapírjainak köszönhetően. Nagypapa 1914-ben bevonult és csak 4 év múlva tért haza, megjárva Doberdót és Isonzót. A háború következtében családunk anyagi helyzete megrendült, így apám, a kis Alfréd, korán megismerkedett a pénzkereset egyszerűbb formáival – snóblizott, snúrozott – így járulva hozzá a családi bevételekhez. Iskolái befejezése után először kézbesítőként dolgozott a “Money” Értékforgalmi Bankban. Ott szerette meg a pénzt. Ezután magánzó lett. Előbb tőzsdézett, majd figyelme a szerencsejátékok felé fordult. Példaképe Szemere Pál, akit még Ferenc József tiltott ki Bécsből szerencsejáték-szenvedélye miatt. Lutri, tőzsde, kártya, kocka, lóverseny, agárverseny, fogadások, kaszinók, lokálok voltak pályájának főbb állomásai. 1934-ben tapasztalatszerzés céljából Amerikába utazott és hosszabb időt töltött Las Vegasban. (Emlékét ott ma utca őrzi.) A II. világháború kitörésekor kitoloncolták. Első feleségével, Fortuna asszonnyal együtt hazajött. Harcolt a Keleti Fronton. A fogságból 1946-ban tért vissza. 1947-ig újra lubickolt a játék és befektetési lehetőségekben. 1948-tól 1956-ig, mint a “Rákosi Mátyás” Takarékpénztár dolgozója, be kellett érnie a Békekölcsön jegyzésével és a totóval. ’56 után az egész család élt az új lehetőséggel: lottóztak. Apám 1963-ban újra nősült. Anyám (született Dohány Piroska) új színt hozott az életébe. Házasságkötésük ideje egybeesett a tárgynyeremény-sorsolások és nyeremény-betétkönyvek bevezetésével. Majd megütötték a főnyereményt. Megszülettem ÉN. Családunk szépen gyarapodott. OTP-lakásban laktunk, nyereményautón közlekedtünk. Megtakarított pénzünket apám műtárgyakba fektette. 1989-től, korára való tekintettel, a nyugodtabb szerencsejátékok felé fordult. Már csak a bingó és a kaparós sorsjegyek hozták lázba. Bár egyre több a kaszinó, legálisan működnek a pénznyerő automaták, ezidő szerint csak a hazai lóversenyzés helyzete árnyékolja be felhőtlen örömünket…ifj. Stex Alfréd"

A történet jól ki van találva (bár a benne szereplő nevek túlkarikírozottak kicsit – Stex, Guba, Dohány), de az egészből egy szó sem igaz. És mégis működik: a fotókkal és szobrokkal gazdagon illusztrált sztorit imádják és rendszeresen fel is használják ajánlóikban az étteremkritikusok. 

A sztorit a 90-es évek közepén a tulajdonosok egy családi ötletelés során találták ki. Ami szóbeszédmarketing szempontból a legjobb az egész sztoriban: egy esetleges lelepleződés után Stex élete ugyanolyan (ha nem izgalmasabb) beszédtéma, mint legendaoszlatás előtt volt. A tulajdonosok megtették, amit meg kellett tenniük, csámcsognivalót adtak vendégeiknek – innentől a szakácsokon és a pincéreken a sor...

(forrás: www.urbanlegends.hu)