"Én úgy találom, hogy szinte minden
amit valaha írtak a szerelemről, az igaz. Shakespeare szerint szeretőké a
nap vége. Minő tüneményes gondolat. Én személy szerint ennek az
élménynek még csak a közelében sem voltam soha, de készséggel elhiszem
hogy Shakespeare volt. Azt hiszem én többet gondolok a szerelemre, mint
az embernek általában kellene. Folyamatosan lenyűgöz a puszta ereje,
amellyel megváltoztatja, és meghatározza életünket. Szintén Shakespeare
mondta, hogy a szerelem vak."
"Egyeseknél
teljesen megmagyarázhatatlanul, a szerelem elfonnyad. Másoknál a
szerelem egyszerűen elveszett. Persze, a szerelemre rá is lehet találni,
még ha csak egy éjszakára is. Aztán, van egy egészen másfajta szerelem,
a legkegyetlenebb fajta, amelyik szinte megöli áldozatait. Úgy hívják:
viszonzatlan szerelem. A legtöbb
szerelmi történet olyanokról szól, akik egymásba szeretnek, de mi van
velünk? A többiekkel? Hol a mi történetünk? Azokról, akik magányosan
szerelmesek? Mi vagyunk az egyoldali vonzalmak áldozatai! Mi vagyunk az
elátkozott szerelmesek, a viszont nem szeretettek, a járóképes
sebesültek, a fogyatékosok, akiknek nem jár remek parkolóhely."
"Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad,
amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről
nem is tudtál... És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy
hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a
barátnőiddel... Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit
rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted
akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál... És néha még meg is győzöd
magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád... És ezek után,
bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel
találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer
visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek,
lassan kezdenek elmosódni..."
"A filmekben többnyire van a főhősnő és van a legjobb barátnője. Én tudom, hogy maga a főhősnő, azonban valamiért úgy viselkedik, mint a barátnő."
"Milyen igaz: az ember legyen a saját életének hősnője! A fenébe is!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése